Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - AUSZTRÁLIA - Tolnai Ágnes: Ausztrália és Ázsia kapcsolatainak fejlődése a hidegháború után
Tolnai Agnes S’ Az APEC szerepe Ausztrália Azsia-politikájában A Keating-kormány (1991-1996) teljes, politikai, gazdasági és szociális, kulturális nyitása után a Howard-kormány 1997-es kül- és kereskedelempolitikai fehér könyvében a térséget már mint a gazdasági kapcsolatok bővítésének területét határozta meg: „A globalizáció és Kelet-Azsia gazdasági felemelkedése mély hatást gyakorol Ausztrália külső környezetére az elkövetkező 15 évben".5 A nem katonai, nemcsak biztonsági szempontokat figyelembe vevő kapcsolatépítést már Richard Casey, Robert Gordon Menzies külügyminisztere is felvetette, ám annak ellenére, hogy ázsiai látogatásaival fajsúlyos kapcsolatrendszert épített ki, érvei nem találtak támogatókra a kormányban.6 Az ázsiai országokra inkább mint a Kína és Ausztrália közötti ütközőállamokra figyelő külpolitikai gondolkodás a Hawke- kormány (1983-1991) idején kezdett átalakulni. Ahidegháború vége azt is jelezte azonban, hogy gazdasági érdekeit nem kell a biztonságpolitikai elé helyeznie, az ázsiai államokkal új partneri kapcsolatok kiépítésére nyílik lehetőség. így az APEC a kapcsolatépítés egyik első eleme lett, olyan regionális gazdasági tömörüléssé vált, amely Bob Hawke miniszterelnök véleménye szerint az EK és a NAFTA mellett meghatározó szerephez fog jutni vüággazdasági kérdésekben, és a protekcionista kereskedelmi gyakorlat felszámolásában is támogathatja az ausztrál érdekeket. Mindemellett két fontos kereskedelmi partnerének, az Egyesült Államoknak és Japánnak a vitáit is a szervezeten belül lehetne kezelni. Paul Keating szintén támogatta az ÁPEC-ben való aktív részvételt, mivel Ausztrália a világkereskedelemben csak kis arányban van jelen, a szervezet tagjaként azonban új piacokhoz juthat és hallathatja hangját egy akkorra már 19 országot tömörítő multilaterális fórumon. A Keating-kormányt követő Howard-kormány viszont már szkeptikus a regionális gazdasági tömörülés jövőjét illetően, az ausztrál érdekek érvényesítésének megfelelő terepeként a fórumnál fontosabbnak tartja a kétoldalú kapcsolatokat.7 Hawke és Keating miniszterelnökségének idején az átalakuló nemzetközi rendszer jelentős hatást gyakorolt az ázsiai status quóra. Az Egyesült Államok korlátozottabb szerepvállalása, az ASEAN-országok robbanásszerűen növekvő gazdasága, Japán esetében saját gazdasági és stratégiai szerepének újragondolása a hidegháború után Ausztrália számára olyan helyzetet teremtett, ahol az APEC-ben való részvétel, a geopolitikai-stratégiai és kereskedelmi területekre egyre inkább leszűkülő ázsiai nyitás együtt jelezte a régió felé is, hogy a kontinensnyi ország a pillanatnyi hatalmi vákuumot kihasználva regionális hatalomként kíván megjelenni Ázsiában. Mindazonáltal a szervezet által megfogalmazott célok - a fenntartható fejlődés támogatása, a multilaterális kereskedelmi rendszer fejlesztése és erősítése és a tagországok közötti interdependencia növelése - megvalósítása mind segíthettek az 1980-as és 1990-es évek fordulóján megtorpanó és hanyatlásnak induló ausztrál gazdaság helyreállításában. Ám a szervezet konszenzusos döntéshozatali mechanizmusa, a tagok egyenlőtlen gazdasági súlya, eltérő földrajzi érdekeik csökkentik az alapításkor megfogalmazott célok 140 Külügyi Szemle
