Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - AUSZTRÁLIA - Tolnai Ágnes: Ausztrália és Ázsia kapcsolatainak fejlődése a hidegháború után
Ausztrália és Ázsia kapcsolatainak fejlődése a hidegháború után A külpolitikai négyszögben Ausztráliának az Ázsiához fűződő viszonyát erőteljesen meghatározta az Egyesült Államok Ázsia-politikája, ám nem minden esetben, és emiatt az amerikai-új-zélandi-ausztrál szövetségen belül több alkalommal is feszültség keletkezett. Ausztrália a szövetségesi viszonyt nem egyirányú, hanem partneri kapcsolatként értelmezte, azaz nem feltétlenül alkalmazta azokat az amerikai külpolitikai elveket és koncepciókat, amelyekkel nem értett egyet. Ez történt például a Kína- politikában. Mivel a külkereskedelem, mint az ausztrál gazdaság meghatározó eleme, elsőbbséget élvezett ebben a kérdésben, ezért a kereskedelem terén jó viszonyt ápolt egyik legnagyobb gabonaimportőrével.3 Az Egyesült Államok azonban a további kapcsolatépítést, amelyet az ellenzéki politikusok is szorgalmaztak, nem nézte jó szemmel, és Dulles 1957. márciusi canberrai látogatásán ezt két dél-csendes-óceáni partnerének tudomására is hozta.4 (Az új-zélandi kormány ekkor már a kommunista Kína elismerését fontolgatta.) Egy ilyen külpolitikai partneri környezet, egy olyan szövetséges, amely Indokínában jelentős haderőt állomásoztatva irányt szab a független államok orientációjának, nem könnyítette meg az ausztrál-ázsiai kapcsolatok elmélyítését. sUj környezet - bővülő kapcsolatok A hidegháború utáni időszak meghatározó jelensége, a globalizáció új kihívást jelentett Ausztráliának is. Gazdaságát, külpiacait, tőkebefektetéseinek célállomásait és egész biztonságpolitikáját ebben az új kontextusban kellett újraértékelnie. Kína az 1980-as évektől már nem az agresszív kommunista expanziót megtestesítő államként jelent meg, és az ázsiai országok sem ütközőállamokként, hanem fejlődő piacként. A vietnami háború és a Tajvan-Kína kérdés rendeződése után állandósuló ázsiai hatalmi viszonyok stabilabb regionális környezetet alakítottak ki, amelyben Ausztrália átértékelhette addigi Ázsia-politikáját. Az 1960-as évek második felében a „Fehér Ausztrália"-politika feladása után az 1970-es évektől a multikulturális felfogásig eljutó Ausztrália egyre nyitottabb bevándorlási politikáján keresztül is erősítette kapcsolatait Ázsiával. Az 1980-as években tetőző, a strukturális gyengeségekből következő gazdasági visszaesés, a stagnáló vagy szűkülő exportpiacok és a védővámok miatt csökkenő versenyképességű szekunder szektor miatt sürgős megoldásra volt szükség, és ezt mindenki elsősorban - az ausztrál hagyományoknak megfelelően - a szövetségi kormánytól várta. A növekvő kelet-ázsiai térség ugyanakkor olyan lehetőséget teremtett, amelyet az aktív diplomácia és a monetáris lépések az ország előnyére kezdtek fordítani. Következésképpen a regionális szerepvállalás a biztonságpolitika mellett kiegészült az új kereskedelmi lehetőségek keresésével is. 2007. tavasz 139
