Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - ENERGIAPOLITIKA - Deák András György: Egy monopólium magánélete
Egy monopólium magánélete. Klánok a Gazpromban nyével. Figyelmet érdemel azonban az a tény, hogy ekkor már olyan magáncégeket is eljárás alá vontak, mint a Vagit Alekperov vezette Lukoil vagy a Roman Abramovics fémjelezte Szibnyeft.11 Ilyen alapon aligha kelthetett volna meglepetést Vjahirev menesztése, sokkal inkább ezen lépés elmaradása. Putyin késlekedése több okkal magyarázható. Elképzelhető, hogy a Gazprom valamiképpen a nagy alku része volt. Jelcin szőkébb, közvetlen környezete saját büntetőjogi és magántulajdonosi mentességének biztosítása mellett feltételezhetően néhány meghatározó poszt átmeneti, állítólag egy évre vonatkozó érinthetetlenségét is a hatalomátadás feltételéül szabta. Ilyen volt valószínűleg a főügyészi és néhány kormányzati poszt, amely ígéreteit Putyin láthatóan be is tartotta. Azonban a Vjahirev-menedzsment távolról sem tartozott ebbe a bizalmas körbe, ezért erősen kétséges a leváltására vonatkozó ilyen időbeli korlátozás megléte. Könnyen lehetséges azonban, hogy Putyin nem kívánt túl sok frontot nyitni a pozícióiért amúgy is aggódó régi elit ellenében. Vjahirev tevékenysége nem jelentett közvetlen kihívást, a Gazprom akkori vezetői nem politizáltak, és nem fenyegették közvetlenül a putyini konszolidációt. Éppen ezért ez a feladat a konszolidáció napirendjén hátrébb volt sorolható. A legvalószínűbb szempont azonban az, hogy Putyinnak nem volt megfelelő jelöltje a Gazprom élére. Bár a putyini környezetben több gazdasági tevékenységgel foglalkozó politikus is volt, az energiaiparban és azon belül a gáziparban nem alakultak ki alternatív vezetői garnitúrák. Mivel a népgazdasági vonal a Szovjetunió felbomlása után töretlenül érvényesült a Gazprom menedzsmentjében, nem épültek ki párhuzamosságok az iparágban, nem volt senki, akire nyugodtan rábízhatta volna a céget. A kisebb gázipari cégek vagy az oligarchikus olajipari menedzsment értelemszerűen politikailag elfogadhatatlanok voltak Putyin számára. Minden elhamarkodott lépés megnehezítette volna a Vjahirev-vezetés által széthordott vagyon visszaszerzését, rosszabb esetben szétzilálta volna az iparág egészét. Sokáig a Gazprom vezetésében bekövetkező egyetlen komolyabb, bizonyos mértékig szimbolikus változás 2000 júniusában Dmitrij Medvegyevnek az igazgatótanács elnöki székébe való megválasztása volt. Viktor Csemomirgyint váltotta ezen a poszton, aki nem sokkal később kijevi nagykövetként folytathatta pályafutását. Medvegyev ekkor az Elnöki Adminisztráció helyettes vezetője volt, és Putyin bizalmi emberének számított. Éppen ezért szerepe az elnöki hatalmi vertikum megerősítésére és a vagyonvesztés lassítására, esetleg megállítására korlátozódott.12 A Gazprom feletti tényleges hatalomátvétel egy évvel később, 2001 közepén következett be. Rém Vjahirev ötéves mandátuma május végén lejárt, és Alekszej Miller, egy addig ismeretlen fiatal menedzser váltotta őt a vezérigazgatói poszton. Az energetikához nem fűzte ugyan semmilyen szorosabb kapcsolat, viszont 1996dg - mint oly sokan mások - különböző gazdasági feladatokat látott el Putyin regnálása alatt a pétervári önkormányzatnál. Feltételezhető, hogy Putyin tudatosan készítette fel a Gazprom vezetésére: 2000 közepén, a balti kőolajvezeték-rendszer (BTSZ) kiépítése körüli bő féléves ténykedése után váratlanul 2007. tavasz 9
