Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - TÁVOL-KELET - Gergely Attila - Fazekas Gyula: Kína a globális hatalommá válás útján
Fazekas Gyula-Gergely Attila léka), míg az összesen 149 országban megvalósított közvetlen kínai beruházások értéke elérte a 45 milliárd dollárt. Jelenleg a KNK a világkereskedelem harmadik legnagyobb szereplője, és az előrejelzések szerint 2010-ig az első számú kereskedő állammá válik. Kína tényleges globális hatalommá válásának útját és kilátásait számos bizonytalanság és kockázat övezi. A városoknak és a fejlődésben elöljáró keleti régióknak a gyors ütemű modernizációja közvetlenül mintegy 350 millió lakost érint, de csaknem egy- milliárd ember - nagyrészt a falusi, illetve a nyugati régiókban élő lakosság - eddig jóval kevésbé részesült a gyors fejlődés eredményeiből. A kormány 2005 decemberében kiadott Fehér könyve szerint az egy főre jutó belföldi össztermék és más fontos mutatók tekintetében Kína ma „a világ legnagyobb fejlődő országa": egy főre jutó GDP-szintje az amerikainak 3,6 százaléka, a japánnak négy százaléka, a világátlagnak alig ötödé. E tekintetben a vonatkozó globális sorrendben Kína mindössze a 129. helyet foglalja el. A Kínai Tudományos Akadémia jelentése szerint a társadalmi modernizáció 84 mutatót felölelő mércéje tekintetében a világ 109 országa között a hatvanadik. Amennyiben a jövő globális nagyhatalmává kíván válni, Kínának jelentős erőfeszítéseket kell tennie, hogy megoldja a legsürgetőbb gazdasági és társadalmi problémáit: • a gazdasági fejlődés növekvő területi és társadalmi egyenlőtlenségeinek csökkentését; • a gyors ütemű fejlődés kedvezőtlen demográfiai (például korszerkezeti) és környezeti (a világ húsz legszennyezettebb városából 16 Kínában található) kísérő jelenségeinek kezelését; • a közhatalommal való visszaélés és a korrupció felszámolását; • a szellemi tulajdonjogok, a szabadalmi jogvédelem érvényesítését; • az önálló technológia-fejlesztési képességek fokozását, a nemzetközi fejlesztési együttműködésbe történő egyenjogú bekapcsolódást. A meg nem újuló természeti erőforrások, főleg az energiahordozók terén való ellátottság hosszú távú biztosítása különösen nagy súlyú kihívás: a gazdasági növekedés gátjává válhat, hogy Kína jelentős behozatalra szorul energiahordozókból és számos nyersanyagból. A vízkészletek fogyása és a természetes vizek szennyezettsége által előidézett veszélyek egyre súlyosabb gondokhoz vezethetnek a jövőben. Ellentétben az energiahiánnyal, az országon belüli vízhiányt importtal nem lehet pótolni. A kérdés nagy jelentősége ellenére a kormányzat e téren eddig elért eredményei szerények. Az elmúlt öt évben a folyamat különösen felgyorsult: 2000 és 2005 között az ország természetes vízkészlete 13 százalékkal, az egy főre jutó elérhető vízkészlet mennyisége átlagosan 15 százalékkal csökkent. Kína 660 nagyobb városának csaknem kétharmadát érinti a rendszeres vízhiány. Az ország politikai fejlődéséről eltérő forgatókönyvek fogalmazódnak meg: 1. A piacgazdaság és a külvilág felé való nyitás előbb-utóbb magával hozza egy több száz milliós, érdekei és igényei érvényesítéséért határozottan fellépő középosztály 6 Külügyi Szemle
