Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - TÁVOL-KELET - Gergely Attila - Fazekas Gyula: Kína a globális hatalommá válás útján
Kína a globális hatalommá válás útján megjelenését, általában a civil társadalom megerősödését, a politikai viszonyok fokozatos demokratizálódását, e folyamat várhatóan előmozdítja az országnak a regionális és globális rendbe való beilleszkedését. 2. Más előrejelzések azzal számolnak, hogy a gazdasági növekedés eredményeire és követelményeire való hivatkozással a politikai reform késleltethető, egy olyan rendszer alakulhat ki, amelyet a politikai, gazdasági és a katonai elitek egymással egyszerre versengő fs összefonódó érdekei tartanak viszonylagos egyensúlyban. 3. Ismét más prognózisok szerint a kizárólag gazdasági szempontokra épülő politika egy olyan tekintélyuralmi, redisztributív rendszer konzerválásához járulhat hozzá, amely középtávon képes biztosítani az ország stabilitását, de hosszabb távon bel- és külpolitikai instabilitással járhat, és korlátozhatja Kína nemzetközi befolyását. Nem téveszthető szem elől, hogy Kínában a hosszú távú stabilitás és a fenntartható modernizáció szempontjából kritikus súlyú a politikai szabadságjogok érvényesülésének kérdése. Az ezzel összefüggő ellentmondások kiéleződésének lehetősége már ma is regionális és globális nagyságrendű kockázatokat hordoz. Kína az átalakuló ázsiai régióban Kína felemelkedése összefonódik földrajzi környezetének fejlődésével, és globális szerepét jelentős mértékben regionális pozíciójának megerősítése révén érvényesíti. Peking stratégiai felfogása szerint „Ázsia az ázsiaiaké". Az utóbbi évtizedben Kína jelentősen bővítette térségi gazdasági kapcsolatait: Ázsia egészével folytatott kereskedelme csaknem az ötszörösére nőtt (ez külkereskedelmi forgalmának több mint hatvan százalékát, importjának kétharmadát jelenti), külföldi közvetlen beruházásainak több mint 75 százaléka Ázsiába irányul. Legnagyobb külföldi beruházói Tajvan, Dél-Korea és Japán, a beruházások mintegy hetven százaléka is ázsiai eredetű. A gazdaság fejlődése a kínai külpolitika eszköztárát is bővíti. Az ország regionális befolyásának és tekintélyének növelését célzó politikát példázza, hogy 2004-ben az Ázsiai Fejlesztési Bank keretei között húszmillió dolláros alapot hozott létre az ázsiai államok szegénységet enyhítő és emberierőforrás-képző programjainak támogatására; jelentősen hozzájárult a Mekong szubrégió fejlesztéséhez; Afganisztánt összesen több mint 150 millió dollárnyi segéllyel támogatta; 2004-ben és 2005-ben mintegy hatvan- millió dollárral sietett a szökőár által sújtott országok megsegítésére; és részben vagy egészben 44, köztük számos ázsiai fejlődő ország adósságát engedte el. Másfél évtizede Kína térségbeli magatartását még általában a többoldalú együttműködési keretektől való elzárkózás jellemezte, de az ASEAN Regionális Fórum tevékenységébe való bekapcsolódása (1992-1993) után regionális aktivitása megerősödött. Az ázsiai pénzügyi válság után az ASEAN-országok, továbbá Japán, Kína és Dél-Korea („ASEAN+3") 2006. tavasz-nyár 7
