Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - TÁVOL-KELET - Gergely Attila - Fazekas Gyula: Kína a globális hatalommá válás útján
Kína a globális hatalommá válás útján pozíciókra tesz szert, az egy lakosra vetített mutatók tekintetében felzárkózása lassúbb lesz, és a relatív különbségek, valamint a belső egyenlőtlenségek fennmaradása miatt a legnagyobb fejlődő ország címkéje is illik majd rá. A nemzetközi közösség egyik alapvető dilemmáját a jövő kínai nagyhatalmával kapcsolatban Romano Prodi, az Európai Bizottság korábbi elnöke így fogalmazta meg: „Nincs szükségünk közgazdászokra, hogy megmondják nekünk, mikorra lesz Kína a világ első vagy második gyártója vagy exportőre. Amit tudni szeretnénk az, hogy milyen értékeket fog Kína magának választani." A kérdés nemcsak Európa, de Kína és a világ számára sem megkerülhető. A válasz messzemenően meghatározhatja, mit fog kezdeni Kína a növekvő hatalmával, mennyire fogadja el a globális rend kialakult kereteit, illetve milyen módon törekszik megváltoztatásukra; mennyire lesz folyamatban levő átalakulása a szűkebb és tágabb környezetét kedvezően befolyásoló valódi fejlődés, és mint ilyen, mennyire bizonyul fenntarthatónak. Kína gazdasági, társadalmi és politikai fejlődése a XXI. század elején Kína átalakulása napjainkra túljutott azon a ponton, amikor jelentőségével elég lenne csupán gazdasági síkon számolni. A gazdaságot tárgyalva sem feledhető, hogy Kína nemcsak piac, gazdasági tényező, hanem egyben globális arányokban is növekvő befolyású politikai, katonai és civilizációs hatalom. A kínai vezetés a békés felemelkedés és az ehhez szükségesnek ítélt belső és külső stabilitás célkitűzésével az ország más irányú politikáit is nagymértékben a gazdaság érdekeinek rendeli alá, a reformok bevezetésének sorrendjében és időzítésében más dimenziókkal szemben a gazdasági erő növelésének ad elsőbbséget. A gyors ütemű gazdasági növekedés az utóbbi évtizedekben egyre inkább a politikai rendszer legitimációjának központi elemévé vált. A legtöbbet idézett mennyiségi mutatók valóban gyors, világtörténelmi összevetésben is kiemelkedő változásokról szólnak. 2005-ben Kína árfolyam alapú GDP-mutatóját tekintve - az Egyesült Államok, Japán és Németország után - a negyedik helyet érte el a világon, ami a világgazdaság GDP-tömegének négy-öt százalékát teszi ki. Ez 1978— 2004 között az egy főre jutó (árfolyam alapon számított) belföldi össztermék több mint négyszeres növekedését jelentette. A kormány, 7,5 százalékos növekedési ütem mellett, 2000-2020 között ennek is a megnégyszerezését tervezi. 2004-ben Kína több működő tőkét vonzott, mint az Egyesült Államok, az utóbbival szemben kereskedelmi többlete 2005-ben - amerikai adatok szerint - meghaladta a kétszázmilliárd, ezen belül a fejlett technológiájú termékek kategóriájában a negyvenmilliárd dollárt. Ugyanennek az évnek a végén Kínában több mint 510 ezer külföldi alapítású vállalat működött, 745 milliárd dolláros befektetett tőkével (ezektől származott a gazdaság exportjának 57 száza2006. tavasz-nyár 5
