Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - TÁVOL-KELET - Tálas Barna: Kína - a 21.század leendő hiperhatalma
Kína -a 21. század leendőhiperhatalma a világ ipari műhelyévé vált, ahol a legtöbb fizetőképes országnál versenyképesebben tudja előállítani a közszükségleti cikkek egyre szélesebb skáláját, beleértve legmodernebb elektronikai iparcikkeket is. 3. Kína egy-két éven belül a világ legnagyobb valutatartalékkal rendelkező és a harmadik legnagyobb volumenű külkereskedelmi forgalmat lebonyolító országa lesz, az előbbinél megelőzve Japánt, az utóbbinál pedig Németországot. A kínai kivitel áruösszetétele és választéka egyre gazdagabb és szélesebb lesz, benne jelentősen nőni fog a magas fokon feldolgozott és magas technikai értéket tartalmazó termékek aránya. A gépjárműveket előállító gyárak rövidesen a japán autóipar komoly versenytársai lesznek a világpiacon, az amerikai és az európai gépkocsigyártó iparról nem is beszélve. A kínai import is évről évre növekedni fog, mégpedig nemcsak amiatt, mert az ország bizonyos nyersanyagokban viszonylag szegény, hanem amiatt is, mivel az életszínvonal emelkedése és a jövedelmi viszonyok átalakulása nyomán Kína belső piacán egyre nagyobb kereslet mutatkozik majd az olyan divatos, kiváló minőségű és luxuskivitelezésű termékek iránt, amelyeket jelenleg és még egy jó ideig elsősorban a fejlett tőkés országokban tudnak előállítani. Ennek ellenére Kína külkereskedelmi és nemzetközi fizetési mérlege még hosszú időn át aktív marad. 4. Kínát már két és fél évtized óta egy felvilágosult, a külvilág felé nyitott, és mind a saját, mind pedig mások hibáiból okulni, tanulni képes politikai elit irányítja. A KKP ma már messze nem egy hagyományos értelemben vett marxista-leninista, s még csak nem is maoista párt, hanem eszmei irányultságát tekintve egy konfuciánus nemzeti elitpárt és egy szocialista vagy szociáldemokrata néppárt sajátos keveréke. A pártba való felvételnél ma már nem érdekes a belépő osztály-hovatartozása és vagyoni helyzete, viszont kifejezetten előnyös és érdemnek számít az illető tudása és sikeres vállalkozói előélete. Ugyanakkor ez a párt marad még feltehetően hosszú ideig az a szervezett erő, amely csaknem nyolcvanmilliós tagságával képes összetartani ezt a hatalmas - régióként, sőt tartományonként is nagyon nagy különbségeket felmutató - kontinensnyi országot, és amely a jövőben képes lehet az anyaország és Tajvan békés egyesítésére. Éppen ezért még egy jó ideig értelmetlen arról elmélkedni és vitatkozni, hogy vajon meddig tartható fenn „robbanás" nélkül az a különös ellentmondás, amely egyfelől a gazdasági szférában végrehajtott gyökeres piaci reformok, másfelől a politikai szférában mutatkozó látszólagos mozdulatlanság, azaz a KKP megkérdőjelezhetetlen vezető szerepe között fennáll. Ezt a vezető szerepet ugyanis a kínai nép döntő többsége mindaddig nem fogja megkérdőjelezni, amíg ez a párt biztosítani tudja számára az évről évre érzékelhetően jobb megélhetést, a gyermekeik számára pedig az övékénél szerencsésebb boldogulást. Nem véletlen, hogy az utóbbi években már Kínában is egyre gyakoribb anonim reprezentatív közvélemény-kutatásokon a megkérdezettek 67 százaléka meg van elégedve a helyzetével, 72 százalékuk pedig bízik a maga és családja jövőjében és abban, hogy Kína felemelkedése az elkövetkező években és évtizedekben is töretlenül folytatódni fog. 2006. tavasz-nyár 57
