Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - TÁVOL-KELET - Gergely Attila - Fazekas Gyula: Kína a globális hatalommá válás útján
Fazekas Gyula-Gergely Attila felemelkedése a reformok és nyitás 1978-ban elindított politikája nyomán napjainkra a nemzetközi viszonyok átrendeződésének egyik fontos tényezőjévé vált. A jelentősen megváltozott nemzetközi feltételek közül kiemelendő a hidegháború lezárulása, a globalizációs folyamatok felgyorsulása, az Egyesült Államok, Oroszország, az Európai Unió és Japán szerepének és egymáshoz való viszonyának átrendeződése, a fejlett világ demográfiai hanyatlása, Ázsia egyidejű felemelkedése. A belső feltételek között megemlítendő a nagyszámú, motivált és alacsony költségű munkaerő, a lakosság magas megtakarítási hajlandósága, a stabilitást és gazdasági nyitottságot biztosító, de erősen központosított politikai rendszer, továbbá a globális kiterjedésű kínai diaszpóra. A piaci viszonyok térhódítása, az erőforrások megnőtt mobilizálhatósága, a belső piac méretei, az ország világviszonylatban kiemelkedő tőkevonzó képessége és a gazdaság magas beruházási szintje jellemző tényezői Kína felgyorsult fejlődésének. A változások üteme külön figyelmet indokol: Kína éhínségek által sújtott, gazdaságilag elmaradott országból történelmileg igen rövid idő alatt lépett a globális rendszer versenymezőnyének élvonalába. A Kínai Népköztársaság politikáját és nemzetközi szerepét mindenekelőtt stratégiai megfontolások alakítják: 1. az ország területi újraegyesítésének befejezése, a szuverenitás kiterjesztése Tajvanra; 2. a belső stabilitás biztosítása a kommunista párt hatalmi monopóliumának, az ország centralizált államszerkezetének fenntartásával; 3. a modernizáció, az ország gazdasági erejének, műszaki-tudományos potenciáljának, a lakosság jólétének emelése; valamint 4. egy többpólusú világrend létrejöttéhez való aktív hozzájárulás. A kitűzött célokat és az immár csaknem három évtizedes tendenciákat figyelembe véve valószínűsíthető, hogy Kína e század közepéig olyan globális hatalommá válik, amelynek gazdasági súlya, műszaki-tudományos fejlettsége, katonai és pénzügyi ereje és mindezekkel együtt nemzetközi befolyása a világ más nagyhatalmaival összemérhető lesz. Kína modernizálódásának az elmúlt negyedszázadban is deklaráltan kiemelt területe volt a haderő fejlesztése. A következő évtizedek fontos kérdése lesz, hogy nagyhatalmi helyzetének erősítése érdekében Peking milyen mértékben fogja hagyományos fegyveres erőinek extenzív fejlesztését folytatni, illetve milyen mértékben nyer teret a biztonságpolitikai gondolkodás és a haderőfejlesztés reformja. Az állami ideológia változatlansága esetén valószínű, hogy folytatódnak a hadsereg presztízsberuházásai, a katonai hatókör kiterjesztése (elsősorban a rakétatechnológia, a légierő és a haditengerészet terén), ugyanakkor a hangsúly várhatóan a szuverenitás kinyilvánított körén belüli területegyesítésen lesz. Megmarad a hadsereg hagyományos szerepe a hatalmi elit pozícióinak és a Kínai Kommunista Párt belpolitikai egyeduralmának fenntartásában, az ország belső stabilitásának biztosításában. Mindezzel együtt valószínűsíthető, hogy a következő évtizedek kínai fejlődése nem lesz a mai tendenciák egyenes vonalú folytatása. Miközben kiteljesedik az ország globális nagyhatalmi státusa, és az extenzív mutatók tekintetében vezető világgazdasági 4 Külügyi Szemle
