Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - TÁVOL-KELET - Tálas Barna: Kína - a 21.század leendő hiperhatalma
Tálas Barna átmenetileg - a párt politikájának az alakítására. Bár a rendkívüli állapot bevezetését és a hadsereg bevetését Teng is megszavazta, és később nyíltan fel is vállalta, e fellépésével csak azt tudta elérni, hogy végül is ne a konzervatívok jelöltje, Li Peng miniszterelnök kerüljön a párt élére, hanem Csiang Ce-min (Jiang Zemin), a sanghaji városi pártbizottság első titkára. Csiang azért is kerülhetett erre a magas posztra, mert Sanghajban sikerült békésen megoldania a pekingihez hasonló diákmegmozdulást, és a diákok tüntetéseit visszaszorítania az egyetemek és a főiskolák falai közé. Az új főtitkár személyének a kiválasztása ezúttal szerencsésebbnek bizonyult. Csiang Ce-min pragmatista és technokrata gondolkodásmódja és vezetési stílusa elfogadható volt a KKP vezetésének már régóta a pekingi kormánynegyedben lakó konzervatív szárnya számára, miközben az igazi támogatói a tengerparti tartományok és a nagyvárosok első titkáraiból kerültek ki, akik személyesen is érdekeltek voltak a már egy évtizede folytatott reform és nyitási politika továbbvitelében. A Teng bizalmát és támogatását élvező Csiang köré tömörülő új vezetés 1990-1991-ben megszilárdította e politika eredményeit, sőt bizonyos területeken - például a különleges gazdasági övezetek fejlesztése és a sanghaji Putung fejlesztési terület kiépítésének a felgyorsítása terén - újabb sikereket is fel tudott mutatni. A Tienanmen téri véres incidens felháborodást és tiltakozást váltott ki világszerte, és jelentősen megtépázta Kínának - mint „reformkommunista" országnak - a nemzetközi hitelét és tekintélyét, még olyan baráti országokban is, amelyek vezetése és közvéleménye korábban megértéssel és szimpátiával szemlélte a KNK és a KKP független és önálló politikáját, valamint modernizációs törekvéseit. De a következő hónapokban és években kibontakozó kelet-közép- és kelet-európai politikai események, majd a délszláv háborúk hamar elterelték a nemzetközi közvélemény figyelmét a kínai fejleményekről, s nem sokkal később a külföldi kormányok és a nemzetközi szervezetek is napirendre tértek a történtek felett, az Egyesült Államok kormánya és néhány emberi jogi szervezet kivételével. Ebben - a nyilvánvaló gazdasági és kereskedelmi érdekeken túlmenően - nem kis szerepet játszott a KKP vezetésének a következő logika mentén végigvitt érvelése: a kínai kormány határozott fellépésének eredményeként Kínában sikerült egy olyan instabil politikai helyzet, elhúzódó gazdasági válság, továbbá háborúkhoz és népirtáshoz vezető nemzeti ellentétek kialakulását megakadályozni, amelyek 1989 őszétől a legtöbb kelet-közép- és kelet-európai szocialista országban kialakultak, és nem sokkal később a Szovjetunió felbomlásához és széteséséhez, Jugoszláviában pedig az utódállamok közötti véres háborúkhoz vezettek. Ez az érvelés az országon belül mindenképpen meggyőző, de a külföld számára is eléggé elgondolkodtató volt. Ehhez befelé még azt is hozzátették, hogy a második számú világhatalom és szövetségi rendszere felbomlásának következményeként, a 20. század végére az Egyesült Államok maradt egyedüli szuperhatalomként a nemzetközi porondon, ami egyes amerikai politikusokat arra csábít, hogy megpróbálják Amerika gazdasági, műszaki-tudományos erejét és katonai fölényét hegemonista, világhatalmi céljaik eléréséhez felhasználni. 40 Külügyi Szemle
