Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - TÁVOL-KELET - Tálas Barna: Kína - a 21.század leendő hiperhatalma
Kína -a 21. század leendőhiperhatalma A reform és nyitás politikája 1992 januárjától új szakaszba lépett. Ezt a szakaszt Kínában a szocialista piacgazdaság alapjai megteremtésének szakaszaként szokták emlegetni, mivel ettől kezdve a KKP vezetése már nyíltan felvállalta a szocialista piacgazdasági rendszer kiépítését, míg korábban jobbára csak árugazdaságról és a piac alárendelt vagy korlátozott szerepéről beszélt. Ebben a szakaszban a reform súlypontja a régi rendszer lebontásáról fokozatosan az új gazdálkodási rendszer szervezeti és jogi kereteinek a kialakítására, az egyedi és részleges reformokról a komplex és összehangolt reformokra, továbbá az úgynevezett súlyponti áttöréseknek működő piacgazdasági rendszerré történő összekapcsolására helyeződött át. E szakasz kibontakozását Kínában egyértelműen - az akkorra már valamennyi párt- és állami tisztségéről lemondott és nyugállományba vonult - Teng Hsziao- ping 1992. január 18. és február 21. között lebonyolított dél-kínai ellenőrző kőrútján tett elismerő kijelentéseivel és a gyorsabb ütemű fejlődésre való buzdításával hozták összefüggésbe. Az akkor már 87. életévét betöltő idős vezető - a holdújév alkalmából - először a közép-kínai Vucsang várost kereste fel, majd a Hongkong és Makaó közvetlen szomszédságában kiépült sencseni és csuhaji különleges gazdasági övezeteket látogatta meg, végül Sanghajban, a Huangpu folyó keleti partján épülő Putung Új Fejlesztési Terület megtekintésével fejezte be dél-kínai körútját. E látogatásain Teng - a látottak és a hallottak alapján - a piacgazdaság kiépítésére irányuló reformok elmélyítésére, a nyitás további kiszélesítésére és a gazdasági növekedés ütemének gyorsítására buzdította a helyi vezetőket. Megnyilatkozásai azon nyomban széles nyilvánosságot kaptak a kínai sajtóban és a tömegkommunikáció egyéb eszközein keresztül. A kialakult politikai helyzetben az agg pártvezetőnek a következő kijelentései kaptak erőteljes hangsúlyt és jelentőséget: „csak a gyors fejlődés állja ki a józan ész próbáját", illetve „a lassú fejlődés nem szocializmus", továbbá az az okfejtése, hogy „a szocializmust nem az különbözteti meg a kapitalizmustól, hogy az előbbiben tervgazdaság van, az utóbbiban pedig piacgazdaság, hanem az, hogy a gazdálkodás milyen célokat szolgál, kedvező-e vagy sem a szocialista termelőerők fejlesztése, a szocialista állam ossz erejének a növelése és a nép életszínvonalának az emelése szempontjából".24 A szociális piacgazdaság kiépítésének hosszabb távra szóló programját a KKP KB 1993 novemberében megtartott 3. plenáris ülése fogadta el A KKP KB határozata a szocialista piacgazdasági rendszer létrehozásának néhány kérdéséről című állásfoglalásában. Nem egészen két évvel később, 1995 szeptemberében került sor a KKP KB 5. plenáris ülésére, amelyen alapvetően már nem a piacgazdasági rendszer kiépítésének feladataival, hanem a gazdaság- és társadalomfejlesztés közép- és hosszabb távú célkitűzéseivel, valamint a modernizációs építés legfontosabb összefüggéseinek elemzésével foglalkoztak. A plénumon egy hat fejezetből és negyven pontból álló határozatot fogadtak el A KKP KB javaslata a nemzetgazdaság és a társadalom fejlesztése 9. ötéves tervének és a 2010. évig szóló távlati célkitűzéseinek a kidolgozásáról címmel. Az Államtanács illetékes szervei ennek alapján részletesen kidolgozták és a VIII. ONGY 1996 márciusában összehívott 4. ülésszaka elé terjesztették A KNK nemzetgazdaság- és társadalomfejlesztése 9. ötéves terve 2006. tavasz-nyár 41
