Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Paragi Beáta: Az Európai Unió "közös" eszköz- és szereprendszere a közel-keleti konfliktusban
Paragi Beáta között 1922-1945(47) között húzódó mandátumterületet jelenti (amely jelölésére a Római Birodalom idején, az i. sz. 2. században először használták a (Szíria-) Palesztina kifejezést. Az EU Közel-Kelet politikáját illetően a vizsgált időintervallum alapvetően az 1991 (1993/1994) óta eltelt időszak, de az összefüggések, illetve a tartalmi folytonosság miatt korábbi eseményeket is megemlítem. 5 A zsidó és demokratikus ismérvek - amelyek egymás mellett az 1992-es emberi méltóságról és szabadságról szóló izraeli alaptörvényben szerepelnek először („The purpose of this Basic Law is to protect human dignity and liberty, in order to establish in a Basic Law the values of the State of Israel as a Jewish and Democratic State") - egyidejű létezése kapcsán létező vita Izrael megalapítása óta széles körű szakirodalommal rendelkezik. 6 Ez a megközelítés a világ zsidósága, illetve Izrael Állam által megfogalmazott, igényelt, képviselt és nem a nemzetközi közösség által minden körülmények között garantált legitimitást jelent. Hogy az önálló, szuverén zsidó államnak lenne-e alternatívája (vagyis annak hiányában is biztosítva lenne-e a világ zsidóságának fennmaradása) olyan kérdést vet fel, amelyre a történelmi ismereteink birtokában, illetve a jövő tervezhetetlensége és kiszámíthatatlansága folytán egyértelmű igennel és felelősséggel nem lehet válaszolni. 7 Miután a megállapítás valóságtartalma nagy vitákat nem válthat ki (nem csupán az amerikai, izraeli vélekedést, de számos EU-tisztviselő álláspontját is tükrözi), a tanulmány középpontjában elsősorban annak indoklása, semmint bővebb kifejtése áll. 8 Az Európai Uniónak a CFSP keretein belül négy elfogadott regionális stratégiája létezik - a Földközi-tenger és a Közel-Kelet térségére vonatkozóan 2004 óta - nem utolsósorban azért, mert közös, általános, gyakorlatban is alkalmazható külpolitikai irányelvekben az eddigiekben nem sikerült megállapodni. 9 Az Európai Unió és Izrael közös, illetve eltérő érdekeiről, a politikai-gazdasági együttműködés alternatív lehetőségeiről, így például a norvég, illetve svájci modell EU-Izrael relációban való alkalmazhatóságáról lásd Tovias 2006. A gazdasági és politikai érdekek Izrael-EU relációban való összeegyeztethetőségének nehézségeiről lásd: Europe and Israel: Where Politics and Economics Do Not Meet. 10 Az UNRWA eredeti (szűkebb) meghatározása szerint menekült az a személy, aki 1946. június 1-e és 1948. május 15-e között Palesztinában élt, aki a konfliktus következtében elvesztette otthonát és akit menekültként vettek nyilvántartásba azon országok bármelyikében, ahol az UNRWA működik. Az UNRWA becslései szerint az 1948. május 15-e előtt menekültté válók (és leszármazottaik) száma 1950-ben egymillió fő körül alakult, 2005 decemberében 4,35 millióan voltak. Legnagyobb számban Jordánia (1,82 millió), Szíria (432 ezer) és Libanon (400 ezer) területén, illetve a Nyugati parton (700 ezer) és a Gázai övezetben (980 ezer regisztrált menekült) (forrás: http://www.un.org/ unrwa/publications/pdf/uif-dec05.pdf). Helyzetük értelmezése annyiban érdekes (és problémás), amennyiben a) nem egy létező állam területét kényszerültek elhagyni; b) a történtek és az ENSZ- közgyűlés 194. (1948) sz. határozata alapján követelik a visszatérési jogot (ez az egyik legfontosabb olyan kérdés, amelyben Izraelnek és a PFSZ-nek, illetve a palesztin félnek meg kellene állapodnia), de az előző tényből adódóan nincs saját államuk, amelybe visszatérhetnének (amennyiben eredeti lakóhelyükön egy etnikailag definiált, zsidó állam létezik, amely állampolgárságot a zsidók számára ad); c) a menekültek védelméről szóló genfi ENSZ-egyezményt csak 1951-ben fogalmazzák meg, részesei létező államok, és ezen egyezmény is oly módon definiálja a menekültek státusát, ahogy az a palesztin menekültekre nem illeszthető ( http://www.unhchr.ch/html/menu3/b/o_c_ref.htm ). Ebből adódóan tér el az Egyiptomban élők helyzete: (Aruri 2001,165-194. o.) 11 A szomszédos arab államokban más-más státust élveznek a táborokon kívül élő (nem feltétlenül regisztrált) menekültek. Egyéni kérelmezés alapján Jordánia megadta nekik az állampolgárságot, de kollektív jogokat a palesztin közösség ott sem élvezhetett; kevésbé kedvező a helyzetük Szíriában, legrosszabb Libanonban (itt az eddigiekben a táborokon kívül nem vállalhatnak munkát sem). Az Izraelben maradó arabok megkapták az állampolgárságot, politikai, közéletben való részvételük biztosított, de a hadseregben nem teljesíthetnek szolgálatot. A Gázai övezet és a Nyugati 82 Külügyi Szemle
