Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Paragi Beáta: Az Európai Unió "közös" eszköz- és szereprendszere a közel-keleti konfliktusban
Par ági Beáta ig Arafat kizárólagos, sok esetben egyszemélyi vezetése egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy a társadalom egy része elforduljon az őt képviselőktől, és egyre nagyobb bizalmat szavazzon a PFSZ egyedüli képviseletre vonatkozó jogát tagadó Hamásznak (Iszlám Ellenállási Mozgalomnak), más kisebb mozgalmaknak és félkatonai csoportoknak.63 Ilyen és egyéb Európában szokatlan körülmények - például a helyieknek az európaitól sokban eltérő mentalitása, gondolkodásmódja, az eltérő időérzékelés, a „kényelmes" ügyintézési módok; a győzelem és vereség tudatának, jelentősségének sajátos felfogása; a konfliktus belülről való átéléséből fakadó lelki, érzelmi meghatározottság stb. - között az Európai Unió közös, illetve tagállami diplomatái és tisztviselői, de a fejlesztési projektek koordinálói, végrehajtói sem tudtak csodát tenni. Bár megpróbálták, hiszen ez idő során a Palesztin (Nemzeti) Hatóság területére juttatott európai forrású fejlesztési segélyek időben folyamatosan nőttek. Másrészt az oslói megoldás a komplex probléma tematikus, illetve időbeli széttago- lására, részekre szedésére, fokozatosságra épült. A „peace by pieces", illetve „gradualism" elvei régóta létező elképzelések. A gond mindkettővel az, hogy a térségben élő helyiek szerint a probléma olyan egységet alkot, amelynek megoldása nem lehetséges részletekben (idézi Galtung 1980, 455. o.). Végül említhetjük, hogy a legneuralgikusabb (státus)kérdések - Jeruzsálem megosztása vagy egysége;64 a menekülteknek (és/vagy leszármazottaiknak) az eredeti otthonukba való visszatérési joga; a zsidó telepek,65 illetve ezzel összefüggésben a végleges határok66 - rendezhetőségének semmi köze a racionalitáshoz, a reális és/vagy igazságos megoldásokhoz. Mindkét félnek olyan jogos igényei vannak,67 amelyeket igazságosan azért nem lehet rendezni, mert lehetetlen definiálni, hogy mi az (egyetlen) igazság. Vasconcelos és Joffe (2000) értékelését kiindulási alapként használva az alábbi félreértelmezések, félreértések játszottak szerepet a békefolyamatnak az EU részéről való értékelésében. Egyrészt Európában túlértékelték a palesztin és az izraeli nép együttélési képességeiről alkotott vízióikat, nem vették kellően figyelembe a vallási vonatkozásokat és a történelmi tényeket - pontosabban a történelmi narratívákat. Lebecsülték Izrael „politikai protekcionizmusát" a szerződéses kötelezettségei alkalmazása terén. Ez részben következhetett az alku realizálásának régi „területet a békéért" alapelvéből is, hiszen a (leendő) palesztin állam számára átadott területek (és hatáskörök) kézzel fog- hatóan érzékelhetők, míg az Izrael által cserébe követelt béke és stabilitás nehezebben megfogható, garantálható. Érdekes ezzel kapcsolatban a norvégiai békekutatás megteremtésében jelentős szerepet játszó Johan Galtung meggyőződését idézni, aki szerint ha a békében, mint természetéből fakadóan adható-vehető jelenségben való hit igaz (itt: reális) lenne, akkor semmi akadálya nem lenne, hogy az eltérő mértékben fejlett, piacgazdasági elvek szerint működő (eredetiben: kapitalista) országok felett/között uralkodjon (Galtung 1980, 33. o.). 72 Külügyi Szemle