Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Paragi Beáta: Az Európai Unió "közös" eszköz- és szereprendszere a közel-keleti konfliktusban
Az Európai Unió „közös" eszköz- és szereprendszere a közel-keleti konfliktusban Miután a létrehozott Palesztin (Nemzeti) Hatóság (1994; 1996) képtelen volt lakosságának az izraeli érdekeltségekkel szemben elkövetett tevékenységét ellenőrizni, a területén létező autonómia értelmében Izrael olyan eszközöket alkalmazott az öngyilkos merényletek kivédése érdekében, amelyet jónak látott. Az európai államok, diplomaták, tisztviselők figyelmen kívül hagyták azt is, hogy kétállamos megoldás realizálásának- befejezésének -1947 óta milyen mértékben változtak meg a feltételei. Nem érzékelték és/vagy mérték fel megfelelően a felek eltérő hatalmi pozícióiból fakadó strukturális problémákat, amelyek a tárgyalások során is szerepet játszanak. A geopolitikai játszmák jelenőségét szintén nem megfelelően értékelték - 2001. szeptember 11. után sem.68 Ez utóbbi különösen jelentős, hiszen Izrael ügyesen használta ki az Egyesült Államoknak (legalábbis a Bush-kormánynak) a terrorizmus elleni háborúját saját biztonsága érdekében. A fentiek mellett Nyugaton - Európában - azt sem vették tekintetbe, hogy a Közel- Kelet sok vonatkozásban nem analóg az európai megbékélés lehetőségeivel, körülményeivel. A szociáldemokrata értékek, a békés prosperitás ígérete az európai társadalmak által bejárt fejlődési út alapján megteremtette a párbeszéd lehetőségét a második világháború után. A Közel-Kelet azonban annyira más történelmi fejlődést tud maga mögött, hogy az átlagemberek számára lényegileg más jelentéstartalma (és szerepe) van az olyan fogalmaknak, mint a szabadság, az egyén és a közösség viszonya (N. Rózsa 2004), nemzet és állam (Scruton 2004), identitás-önbecsülés (Lewis 1998, Khalidi 1997), gazdasági fejlődés (Sen 2003), alku, vagyon, a (katonai) erő alkalmazásának szerepe (hitele) az érdekérvényesítés során. Hasonlóan nem vették észre - legalábbis nem reagáltak megfelelően arra, - hogy a kormányzati, kormányközi szintű egyeztetések hiányolták a „hivatalos" szereplők társadalmi bázisának szükséges támogatását, ugyanakkor nem szenteltek kellő figyelmet annak a ténynek sem, hogy a magángazdasági kapcsolatok kellő mértékben nem feltétlenül hatnak a politikai döntéshozókra. Ami a (katonai) erő alkalmazásának szükségességét (?) illeti, az arab-izraeli háborúk története, de az utóbbi másfél évtized (1987/1991-2006) palesztin-izraeli konfliktusa is alapvetően az erő alkalmazására épül. Ebből következően nyilván kevesebb lehetőség van a kifinomultabb (közvetett) politikai eszközök - például az olyan low vagy soft lehetőségek, módszerek mint a civil (illetve tudományos, akadémiai) szféra szerepvállalásának, társadalmi felelősségnek az erősítése, a lakosság jólétének, életminőségének javítása érdekében tett gazdasági intézkedések - sikeres alkalmazására.69 Az EU közös külső katonai eszközökkel való fellépése - lehetséges politikai hitelének garanciája (?)- és szerepvállalása nem csupán a CFSP „gyakorlati" korlátáiból (kormányközi jellegéből, konszenzust igénylő döntéshozatalából és az egyes európai államok semlegességéből ered), de az EU szellemiségével sem összeegyeztethető. Végül említhetjük az ellentmondásos (legalábbis nem következetes) amerikai szerep- vállalás félreértéséből fakadó következményeket. Tény ugyanis, hogy bár az Egyesült 2006. ősz-tél 73
