Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Paragi Beáta: Az Európai Unió "közös" eszköz- és szereprendszere a közel-keleti konfliktusban
Az Európai Unió „közös" eszköz- és szereprendszere a közel-keleti konfliktusban Mindennek elemzésekor szükséges az EU-nak mint „egységes" nemzetközi szereplőnek a konfliktus megoldásában játszott korlátozott szerepét és eszközrendszerét is megvizsgálni (az ENSZ-beli [egységes] szerepvállalás ismertetése nélkül). Az unió aktív(abb), illetve tartalmasabb gyakorlati szerepvállalása az 1990-es években kezdődött. Ezt - az integráció fejlődéséből következő szerződéses, intézményi változásokon túl - részben magyarázza az oslói folyamat kibontakozása, annak európai percepciója és túlértékelése. Másrészt jó lehetőséget kínált arra, hogy az EU olyan jellegű (gazdasági, fejlesztési) eszközökkel vegyen részt a „béketeremtésben", amelyek nem idegenek az európai problémamegoldási technikáktól, illetve amelyek - szemben a külpolitikai stratégiák8 kialakításától, illetve katonai erő alkalmazásától - konszenzusnak örvendenek a tagállamok körében. Az abból fakadó tapasztalat, hogy - Európából legalábbis - Izrael a kevésbé irányítható vagy befolyásolható, részben hozzájárult ahhoz, hogy az európai államok, illetve az EU összességében a másik - inkább külső segítségre szoruló és azt igénylő - fél, (inkább) a palesztin közösség érdekeinek képviseletét vállalja fel. Említésre méltó jelenség ugyanakkor, hogy az utóbbi időszakban Izraelen belül is felerősödött a (közös, kétoldalú) gazdasági-kereskedelmi érdekek, illetve kapcsolatok további fejlesztéséről folyó diskurzus.9 Az Európai Unió gyakorlati szerepvállalásának politikai háttere és megnyilvánulási formái Az unión belüli szövevényes tagállami érdekrendszer mellett a tartalmas közös európai külpolitikai pozíció kialakítását és gyakorlati érvényre juttatását két további tényező nehezíti. Egyrészt az évtizedek óta fennálló konfliktus téves (utópisztikus, idealista) európai percepciója, másrészt az a bonyolult eszközrendszer, illetve azok a nem egyértelmű szerepek, amelyeket az EU szupranacionális, de nem állami mivoltából következően alkalmaz, illetve képvisel. Az eltérő tagállami érdekek nem zárták - nem zárják - ki a közös részvételt, csupán a hatékonyságát korlátozzák. Nehéz versenyképesen és egy irányba húzni azt a szekeret, amelynek bakján félévente másik kocsis ül, vagy ami elé tizenkettő (1986-1995), tizenöt (1995-2004), majd huszonöt (2004-...) különböző képességű lovat fogtak be. Az útviszonyokról, az eltérő térképolvasási nézőpontokról, készségekről, szokásokról és a határozott útiterv - Road Map - hiányáról nem is beszélve. Az EU (EGK, EK) Közel-Kelet-politikája valamivel több mint három évtizedes múltra tekint vissza. A kezdeti szórványos és ad hoc állásfoglalások mára szövevényes eszköz- és szereprendszerré nőtték ki magukat, amely azonban azt a funkciót képtelen betölteni, amelyet megfogalmazói szántak-szánnak neki. 2006. ősz-tél 51
