Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Paragi Beáta: Az Európai Unió "közös" eszköz- és szereprendszere a közel-keleti konfliktusban
Paragi Beáta Az első szerepvállalás: UNRWA A menekülteket segélyező ENSZ-szervezetet, az UNRWA-t (UN Relief and Works Agency for Palestine Refugees) 1949-ben hozta létre az ENSZ közgyűlése (302. sz. határozatával), azzal a céllal, hogy átmeneti jelleggel és közvetlenül enyhítsen az 1946-1948 folyamán menekültté váló palesztínai arabok életkörülményein.10 Mivel a palesztin menekültek problémájára nem sikerült olyan megoldást találni, amely minden érintett - a palesztin közösség (1964 óta PFSZ), Izrael és a szomszédos arab államok - érdekeinek megfelelt volna, a szervezet működését folyamatosan meghosszabbították, tevékenységét kiterjesztették (jelenlegi mandátuma 2008-ig érvényes). A nemzetközi közösség javaslatai sokáig - még a konfliktus megoldása szempontjából egyik legfontosabbnak tekintett ENSZ BT 242-es (1967) sz. határozata is - egyszerűen menekültproblémaként kezelték a palesztin kérdést. Némi magánadományt leszámítva, illetve az adott állam politikájától, lehetőségeitől függően11 támogatásuk - alap-, középfokú iskoláztatás, egészségügyi ellátás, egyéb rendezvények, sportversenyek, programok formájában - az ENSZ-en keresztül történik. Az EU (illetve EGK, EK) 1971 óta közvetlenül és rendszeresen az UNRWA-nak fizeti hozzájárulását, amelyekből többek között megvalósulnak a szervezet rendes és soron kívüli tevékenységei. Az EK - tagállamai kétoldalú felajánlásai nélkül - az 1950-es évek elejétől 2002-ig 1,2 milliárd USD-t, tagállamaival együtt 2,9 milliárd USD-t jutatott a szervezetnek, amely ugyanezen időszak alatt összesen kb. 6,9 milliárd USD támogatásban részesült.12 Nem lebecsülve az UNRWA által ellátott feladat szükségességét és fontosságát, sem az ahhoz való európai hozzájárulást (amely csaknem a fele a szervezet utóbbi években kb. 250-350 M USD/év nagyságú rendes költségvetésének), meg kell jegyezni, hogy a szervezet munkájának évtizedeken keresztül történő finanszírozása13 egyúttal a menekültprobléma fenntartását14 is jelenti. A velencei nyilatkozatban megfogalmazott és azóta képviselt közös (?) politikai álláspontok (1980-) Az EK 1972-ben hirdette meg „globális mediterrán politikájának" első verzióját. Bár kifejlődése még sokáig váratott magára, de már jelezte az EU egységes nemzetközi szereplőként való fellépésének igényét. Az 1970-es években két jelentősebb olyan EK-nyi- latkozat született, ami a külpolitikai kérdésben való közös álláspont létezését mutatta. Először 1973-ban a negyedik arab-izraeli háború idején,15 majd 1977. június 29-én adott ki a közösség nyilatkozatot, amelyben az EK kiállt a palesztinok jogaiért. Az 1973. november 6-án kiadott brüsszeli nyilatkozat nem önmagában a háború eredménye. Ha az EK államainak valóban kizárólagos prioritást jelentenek a palesztin nép jogai, külpolitikai (jellegű) állásfoglalásukat 1967-ben adták volna ki a (palesztinok, a PFSZ által magukénak követelt állam alapját képező) területek izraeli megszállásakor. A negyedik arab-izraeli háború idején azonban összekapcsolódott az EK mint gazdasági integráció érdeke (az olajellátás biztonsága, illetve az alacsony, de legalábbis kiszá52 Külügyi Szemle
