Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - TÁVOL-KELET - Tálas Barna: Kína - a 21.század leendő hiperhatalma
Kína -a 21. század leendőhiperhatalma szervezeti szabályzatot terjesztett elő, amely a párt tevékenységének ideológiai alapjául Mao Ce-tung eszméit (Mao Zedong sixiang) jelölte meg, amelyeket a marxizmus-leniniz- mus kínai változatának, alkotó továbbfejlesztésének nevezett. „Mao Ce-tung eszméi olyan ideológiát alkotnak, amely egyesíti a marxizmus-leniniz- must a kínai forradalom gyakorlatával, ez a kínai kommunizmus, a kínai marxizmus. Mao Ce-tung eszméi - a marxizmus továbbfejlesztése a mai kor gyarmati, félgyarmati és félfeudális országaiban, a nemzeti demokratikus forradalomban, a nemzeti marxizmus nagyszerű példája."15 A kínai forradalom nemzeti demokratikus és a kínai marxizmus nemzeti jellegének a kifejezett hangsúlyozásával szintén egyes amerikai kormányzati körök szimpátiáját és támogatását kívánták elnyerni. Roosevelt amerikai elnök halála után azonban ezek a remények nyomban szertefoszlottak, mert a csungkingi amerikai nagykövet, Hurley tábornok azonnal megszakította a kínai kommunisták képviselőivel csaknem két éve folytatott tárgyalásokat, s az amerikai kormányzat élesen antikommunista szárnyához csatlakozva, a washigtoni kormányt végérvényesen a kommunistákkal mindenáron leszámolni akaró Csang Kaj-sek oldalára állította. így a csendes-óceáni háború befejező szakaszában és Japán feltétel nélküli kapitulációjának idején a KKP vezetőinek nem volt más választásuk, mint hogy - az antifasiszta koalícióban tömörült nagyhatalmak vezetőinek potsdami megállapodása értelmében - az Északkelet-Kínát felszabadító Szovjetunióhoz és annak Vörös Hadseregéhez forduljanak katonai, gazdasági, műszaki és politikai segítségért. E segítség nélkül nem lettek volna képesek ellenállni az amerikai hadsereg csendesóceáni egységei által fegyverrel, felszereléssel és pénzzel is támogatott és számbelileg is fölényben lévő KMT-hadsereg támadásainak. Sztálin azonban még egy jó ideig nem volt hajlandó megadni a kért segítséget, és a Csang Kaj-sekkel való kompromisszumos kiegyezést javasolta a KKP vezetőinek. Csak két évvel később, amikor a Csang által 1946 nyarán kirobbantott harmadik forradalmi polgárháború - amelyet népi felszabadító háború néven említenek a mai kínai történelemkönyvek - a KKP által felszabadított területek elvesztésével fenyegetett, állt Sztálin egyértelműen a kínai kommunisták mellé, és adta meg a szükséges politikai és anyagi támogatást. A szovjet segítség kényszerű kérésének és elfogadásának azonban megvolt a politikai ára és ideológiai következménye. Mao Ce-tungnak fel kellett adnia önálló bel- és külpolitikáját, valamint korábbi ideológiai „tévelygéseit". 1948 második felétől a KKP KB hivatalos dokumentumai egyre gyakrabban említik a munkásosztályt, mint a kínai forradalom vezető erejét. Az 1948. december 30-án írt Vigyük végig a forradalmat című programcikkében Mao Ce-tung már úgy fogalmaz, hogy „a forradalom győzelme után gyors ütemben helyreállítva és fejlesztve a termelést, megküzdve az imperializmussal, elérjük, hogy Kína a jövőben stabil léptekkel agrárországból ipari országgá váljon, s hogy Kínát egy hatalmas szocialista országgá építsük".16 Mao ezzel valójában az új-demokratikus társadalomépítésnek és ezen átmeneti társadalmi forma hosszabb távon való fennmaradásának a koncepcióját módosította. 2006. tavasz-nyár 31
