Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Szolcsányi Bálint: Egy koherensebb külső szerepvállalás megteremtésének szükségessége, lehetőségei és kihívásai az Európai Unióban
Szolcsányi Bálint és közösségi intézmények látókörébe kerül egy egyszer már esetlegesen elbukott projekt, melyet aztán így második-harmadik nekifutásra, kisebb-nagyobb módosításokkal, de sikerül keresztülvinni.6 Fontos tehát lássuk, hogy a francia, illetve a holland elutasítás nem feltétlenül jelenti az alkotmány halálát - annál is inkább, ha figyelembe vesszük, hogy az alkotmány kimunkálásába Európa mind ez idáig igen jelentős időt és energiát fektetett és a népszavazások eredményeitől függetlenül érdemes a szerződés rendelkezéseivel, annak célkitűzéseivel, a felvázolt reformok irányával foglalkoznunk, hisz ezáltal képet kaphatunk arról, milyen irányba is tervezi a továbblépést az integráció, melyek azok a hangsúlyok, csapásirányok melyek mentén az EU haladna. Jelenleg az integráció napirendjén a „politikai unió" felé történő lépések megtétele, pontosabban fogalmazva az e téren eddig elért integráció mélyítése, fejlesztése szerepel. E téren napjaink legdinamikusabban fejlődő területe a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP), ahol is annak ellenére, hogy az integráció tagállamai mind belátják, hogy Európa érdekérvényesítési képessége, súlya a világpolitikai kérdések rendezésében sokkal nagyobb lenne, ha képesek lennének „egy hangon" megszólalni, radikális előrelépést mind ez idáig nem sikerült elérni. Ebbe az irányba hajtja az integrációt nemcsak önnön dinamikája, hanem a külvilág is, amennyiben az uniónak mind világosabbá válik, hogy nem kerülheti meg azt a felelősséget, mely méretéből és gazdasági súlyából következik, és a jövőben kívánatos lenne, ha a világpolitika terén a jelenleginél nagyobb szerepet vállalna az egyes kérdések rendezésében. Az integrációnak természetesen nemcsak felelőssége van mindezen kérdések rendezésében, hanem érdeke is fűződik ahhoz, hogy beleszólással rendelkezzék olyan kérdésekbe, mint például az iráni vagy az észak-koreai atomprogram, az iraki vagy az afganisztáni újjáépítés vagy akár az ENSZ által az új nemzetközi rendben betölthető szerep. Jelen tanulmány az alkotmány azon rendelkezéseit veszi górcső alá, melyek az EU külső szerepvállalásának koherensebbé tételét célozzák elsősorban az uniós külügyminiszter, illetve az európai külszolgálat (EKSZ) megteremtése által, valamint azon kérdést vizsgálja, hogy az alkotmány rendelkezései közül melyek azok, melyek megvalósíthatók a nizzai keretek között is. Végül röviden szó esik arról, mindezen újítások, lehetséges átalakítások milyen feladatokat állítanak a magyar diplomácia elé, milyen álláspontot érdemes képviselnie hazánknak a kérdéssel kapcsolatban. Az Európai Unió mint nemzetközi szereplő Mielőtt rátérnénk azon kérdés megvilágítására, mennyiben is hoz újat egy külügyminiszter, illetve az őt segítő EKSZ életre hívása nem érdektelen röviden megvizsgálni azon kérdést, milyen sajátosságokkal is bír az európai külpolitikai integráció, mennyiben tér 24 Külügyi Szemle
