Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Szolcsányi Bálint: Egy koherensebb külső szerepvállalás megteremtésének szükségessége, lehetőségei és kihívásai az Európai Unióban
Egy koherensébb külső szerepvállalás megteremtésének szükségessége, lehetőségei, kihívásai az EU-ban el az európai integráció más nemzetközi szervezetektől, illetve beszélhetünk-e valamilyen „európai érdekről", melynek képviseletére az EU külpolitikája hivatott (lenne). A „Mi is az az EU?" egy olyan kérdés, melyet igen egyszerű megfogalmazni, ám annál nehezebb megválaszolni. Jacques Delors elhíresült kifejezésével élve mondhatjuk, hogy az EU egy „azonosítatlan politikai objektum" (idézi például Schapiro [2004]). Több szakíró (többek közt Neyer, Everson [2004]; Baun, Hoffmann [1996]) azt hangsúlyozza, hogy az EU a nemzetközi élet egy sui generis entitása, amivel természetesen nem jutottunk sokkal közelebb a válaszhoz. Megítélésem szerint az EU nem más, mint Európa kísérleti laboratóriuma, melyben komoly történelmi hagyományokkal, kialakult nemzeti identitással, saját kultúrával rendelkező tagállamok megpróbálják a békés egymás mellett élés egy olyan formáját kialakítani, mely lehetővé teszi társadalmaik számára az emelkedő életszínvonalat, a demokrácia elveinek érvényre jutását, illetve mely magában rejti azt a lehetőséget, hogy a részt vevő államok érdekérvényesítési képessége mind európai, mind világszinten növekedjék. E „kísérleti laboratórium"-jellegből következik, hogy az európai integráció jelentős eltéréseket mutat más nemzetközi szervezetekhez képest.7 Ezek közül tán a legfontosabb, hogy az abban részt vevő államok szuverenitásuk egy részét közösségiesítették, azaz bizonyos többé-kevésbé jól körülhatárolt területeken az általuk életre hívott, és aztán az idők folyamán tőlük valamennyire elkülönült közösségi intézményeken keresztül gyakorolják azt. A szuverenitás átruházására, közösségiesítésére az egyes politikaterületeken eltérő mértékben került sor, miáltal az egyes intézmények,8 illetve a tagállamok más-más mozgástérrel rendelkeznek az egyes politikák formálásakor. Ez témánk szempontjából azért is fontos, mert a „külső szerepvállalás" fogalomköre számos politikaterületet magában foglalhat, így meglehetősen nagy kihívással találjuk szemben magunkat, ha ezen politikák működését koherensebbé kívánjuk tenni. A nyilvánvalóan elsősorban külső dimenziókkal rendelkező és igencsak eltérő működési mechanizmusok mentén alakuló politikák mellett (kereskedelempolitika, segélyezéspolitika, KKBP) figyelembe veendő továbbá, hogy az EU által működésben tartott politikák majd mindegyike (legyen szó a GMU-ról, a környezetvédelemről vagy a versenypolitikáról) - már csak az integráció méreténél fogva is - jelentős hatásokkal járhatnak az EU partnereire nézvést is. Az integráció sajátosságainak számba vételekor röviden ki kell térjünk a nemzetközi jogalanyiság kérdésre,9 mely két szempontból is fontos számunkra: „kifelé" abban a tekintetben, hogy egy nemzetközi szervezet mint a nemzetközi jog alanya kötelezettségeket vállalhat és jogokat szerezhet, „befelé" pedig abban az értelemben, hogy a normaszegő tagállamok szankcionálhatók. Az európai összefogás esetében az teszi érdekessé a képet, hogy a tagállamok bizonyos területeken olyan keretek között folytatják együttműködésüket, melyek minderre lehetőséget nyújtanak az általuk létrehozott nemzetközi szervezetnek, más esetekben azonban ettől eltérő helyzettel találkozunk. 2006. ősz-tél 25
