Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Gecse Géza: Régi és új elemek az orosz külpolitikai gondolkodásban Gorbacsovtól Jelcinig
Geese Géza bosznia-hercegovinai katonai és rendőri jelenléthez. Hangsúlyozza Jugoszlávia nemzetközi életbe való bevonásának a szükségességét, hogy helyre kell állítani Belgrád tagságát az ENSZ-ben és az EBESZ-ben. Kitér arra is, hogy aláírás előtt áll az atomfegyver-kísérletek általános betiltásáról szóló szerződés, melynek értelmében atomarzenált csak atomhatalmak területén lesz szabad tárolni.127 Primakov szerint a „posztkonfrontációs periódus" beköszöntével fontossá válik az európai hagyományos fegyveres erőkről szóló szerződés korszerűsítése. Elvi szinten úgy gondolja, hogy a nemzetközi biztonsági koncepciókban továbbra is az emberi jogok helyzete az egyik legfontosabb kérdés, de egyre nagyobb szükség van a nemzeti kisebbségek jogainak védelmére, bár a helyzetet bonyolítja, hogy a nemzeti kisebbségi jogok védelmét szigorúan össze kell egyeztetni az érintett állam területi integritásának sérthetetlenségével. Ez a megállapítás vonatkozik a balti államokra, különösen Észtországra és Lettországra is, ahol diszkriminációs politika folyik az orosz ajkú lakossággal szemben. Primakov hangsúlyozza, hogy ebben a kisebbségvédelmi munkában az ENSZ-re és a nemzetközi jogvédő szervezetek aktívabb tevékenységére lesz szükség.128 Az orosz külügyminiszter visszanyúlva az elmúlt évek gyakorlatához azt vizsgálja, hogy a kialakult sikeres európai biztonsági rendszernek mi volt a titka. Úgy látja, hogy a hidegháború idején az európai színtéren az erőegyensúly teremtett stabilitást. De az európai országok, az Egyesült Államok és Kanada a hidegháború utolsó évtizedében már belátták - állapítja meg Primakov -, hogy alá kell írni a helsinki záró nyilatkozatot, amelynek legfőbb rendelkezése az volt, hogy rögzítse a második világháború után kialakult államhatárokat. A hidegháború végével néhány európai állam - a Szovjetunió, Csehszlovákia, Jugoszlávia - széthullott, a területükön kialakuló új államok határait viszont a helsinki egyezmény már nem rögzíti és nem is szavatolja, és ennek következtében Európa regionális konfliktusövezetté vált.129 A külpolitikai szintéren az Európát fenyegető globális veszélyek között az atomfegyver mellett majdnem ennyire veszélyesnek tartja a regionális-lokális konfliktusokat, s csak ezek után következnek a nem tradicionális veszélyforrások, amelyek a nemzetközi terrorizmussal, a szervezett bűnözéssel függenek össze, illetve a nemzeti kisebbségi jogok megsértéséből fakadnak. Primakov úgy látja, hogy az EBESZ az egyedüli valóban univerzális, közös európai szervezet,130 és a felsorolt konfliktusok megoldásában ragaszkodik az ENSZ BT-hez.131 Szerinte a NATO és Oroszország között különleges viszony alakult ki, amelynek szabályozására szükség lesz. Különös tekintettel arra - és ez ismét a Primakov álláspontja -, hogy a NATO a hidegháború óta még nem alakult át. Úgy látja, hogy Oroszország lehetséges NATO-tagsága afféle „ravasz mellébeszélés".132 208 Külügyi Szemle
