Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Gecse Géza: Régi és új elemek az orosz külpolitikai gondolkodásban Gorbacsovtól Jelcinig
Régi és új elemek az orosz külpolitikai gondolkodásban Gorbacsovtól jelcinig Ebből a tanulmányából is kitűnik, hogy Primakov igyekszik beleszólni a NATO-bő- vítés menetébe.133 A primakovi koncepció központi eleme, hogy az EBESZ-en kívül, amely csak az európai problémákra szakosodott szerv, a legfontosabb nemzetközi szervezet az ENSZ, és azt kívánja továbbfejleszteni. Azért tartja alkalmasnak a világszervezetet nemzetközi szinten a problémák kezelésére, mert az „ENSZ rendelkezik a legfőbb mechanizmussal, amely biztosítja a kétpólusú világrendről a többpólusú... világrendre való akadálytalan áttérést". Primakov meggyőződése, hogy továbbra is az ENSZ feladata a nemzetközi béke és biztonság fenntartása. Felhívja a figyelmet a világszervezet egyik fő hiányosságára, amit szankciószindrómaként említ, vagyis hogy nincs eljárásmódja annak, hogyan szüntethető meg egy szankció. Úgy látja, hogy továbbra is az ENSZ lehet az egyetlen olyan szervezet, mely „engedélyezheti az erő alkalmazását - minden más, az ENSZ Biztonsági Tanácsát megkerülő akció lehetőségét teljességgel ki kell zárni".134 Oroszország szerepéről szólva Primakov úgy látja, hogy az ENSZ-nek jóval nagyobb figyelmet kell fordítania a FÁK-térségére, ahol „a legnagyobb szerepet egyelőre kénytelen Oroszország és a többi FÁK-tagállam vállalni".135 A Primakov-doktrína Kozirjev „egységes világ" elméletéhez képest többpólusú világról, vagyis több kicsi világról beszél. Míg Kozirjevnél - legalábbis kezdetben - nincs önálló orosz külpolitikai vonalvezetés, tehát lényegében alkalmazkodik az amerikai külpolitika elvárásaihoz136, addig Primakov fontosnak tartja az Amerikai Egyesült Államokon kívüli pólusokat, köztük Európát is, amelyet akár az Egyesült Államokkal szemben is felhasználhatónak tart. Míg Kozirjev lényegében bevallja Oroszország gyengeségét azzal, hogy a vörös-barna orosz erők imperializmusával riogatja a világot, és a térség agresszív nacionalizmusait veszélyforrásként ábrázolja, Primakov nem beszél ilyesmiről, hanem együttműködik a boszniai béketeremtésben a NATO-val. És ha már nem sikerült megakadályozni a NATO bővítését, igyekszik azt legalább feltételekhez kötni. A FÁK-térségben béketeremtői szerepre pályázik, a világpolitika színterén az ENSZ-et illetve az ENSZ BT-t kívánja fejleszteni, ahol Oroszország állandó tag, vagyis befolyása van arra, ami ott történik. Lényegesen több konkrét javaslattal találkozhatunk tehát Primakovnál, akinek koncepciója épít az ország által birtokolt pozíciókra, és érezhető benne a törekvés a világ sorsának formálására. Közös a két koncepcióban a Baltikum témája, ahol mindkettő emberi jogi alapon beszél az orosz nyelvű közösség ottani gondjairól, viszont Primakovnak e kérdés kezelésére Kozirjev terveinél konkrétabb javaslatai vannak. Primakovnál érdekes helyen szerepel a kisebbségek ügye, amelyet igen áttételesen köt össze a határok sérthetetlenségének a kérdésével.137 Hasonló megfogalmazással Kozirjevnél nem találkozunk. Deák András könyvében az orosz nagyhatalmi politika időszakaként jellemzi az 1996. januárjával, vagyis Primakov külügyminiszterré való kinevezésével kezdődő időszakot.138 2006. tavasz-nyár 209
