Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Gecse Géza: Régi és új elemek az orosz külpolitikai gondolkodásban Gorbacsovtól Jelcinig
Geese Géza Kozirjev a fegyverkezési verseny mérsékléséből számított további forrásokra: „Nem az orosz nép, hanem a totalitárius kommunista hatalom volt az, amelyik eltékozolta a nemzet szellemi és intellektuális erőit az esztelen fegyverkezési hajszában és a csehszlovákiai, a magyar- országi, az afganisztáni kalandor akciókban." Az orosz közvéleménynek tett engedmény lehet következő megállapítása: „Oroszországnak az a missziója, hogy nagyhatalom legyen."95 Ismételten hangsúlyozza az együttműködésen alapuló partnerségi viszony szükségességét, és sokpólusú világot ígér. Úgy gondolja, ennek azért van létjogosultsága: „mert az Egyesült Államok nem lenne képes arra, hogy egymagában irányítson mindent a világon... Másrészt azért, mert Oroszország... továbbra is nagyhatalom: nemcsak atom-, illetve katonai erő tekintetében, hanem a legújabb technológia terén is, természeti erőforrásairól és geostratégiai helyzetéről nem is beszélve." Kozirjev szerint a sokpólusú világ előnyei közé tartozik, hogy az agresszív nacionalizmusok ellen hatékonyabban tud fellépni: „Az agresszív nacionalizmus ma legalább akkora veszélyt tartogat, mint a közelmúltban az atomháborús fenyegetés."96 A teljes körű stratégiai partnerség összetevőiről beszélve Kozirjev néhány ellentmondásra mutat rá. Ilyen az, hogy annak ellenére, hogy a „NATO... a kommunista expanzió visszaszorítására jött létre... A mostani célokra... legyen... bármennyire is hatékony... azért sem alkalmas, mivel nincs katonai ellenfele, miközben Oroszország magának a NATO-nak nem tagja". A Partnerség a békéért programról Kozirjev azt állítja, hogy az mostani fázisában megfelel Oroszország és a szövetség közti közeledés igényének. Ugyanakkor az „egységes, blokkmentes Európa" kialakításában úgy látja, hogy az EBESZ-nek kell főszerepet kapnia, továbbá fokozottan kíván támaszkodni az ENSZ-re, illetve azon belül az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjaira.97 Kozirjev szerint - mivel a bizalom sohasem lehet egyoldalú, ezért -, az említett „szervezetek és Oroszország között... nein csupán a döntésekről való kölcsönös tájékoztatás, hanem az előzetes egyeztetés kötelezettségét is be kell tartani". Ami a boszniai válságot illeti, úgy látja, hogy a „NATO Oroszország részvétele nélkül hozott döntést a boszniai szerbekhez intézendő ultimátumról és a légicsapásokról" 98 A volt szovjet területek megítélésében elvi különbség van a mostani orosz vezetés és a birodalmi politika hívei között - hangsúlyozza az orosz külügyminiszter: „az orosz demokraták nem privilégiumokat, hanem normális állampolgárságot és egyenlő jogokat kőzeteinek az itt élő oroszoknak. Oroszország nagy nehézségek árán elérte, hogy az EBESZ nevezzen ki nemzeti kisebbségekért felelős főbiztost, bár annak ajánlásait Lettország és Észtország hatalmi körei nem teljesítik".99 A kozirjevi külpolitikára a gajdari sokkterápia100 és a Független Államok Közösségének a kudarca mért jelentős csapást, továbbá az, hogy a gazdaság irányatói képtelenek voltak megszervezni az áruellátást.101 A külpolitika első korrekcióját a Kül- és Védelempolitikai Tanács 1992 augusztusában publikált Stratégia Oroszország számára című koncepciója foglalta össze. Hivatalos 204 Külügyi Szemle
