Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Gecse Géza: Régi és új elemek az orosz külpolitikai gondolkodásban Gorbacsovtól Jelcinig
Régi és új elemek az orosz külpolitikai gondolkodásban Gorbacsovtól Jelcinig hetnek nyugat felé, míg az oroszok ugyanezt keleten teszik. „A reakció győzelme [ezért Dosztojevszkijnél] egyet jelentett Konstantinápoly orosz birtoklásával."37 1877-78 folyamán Dosztojevszkij számol azzal, hogy Konstantinápolyt sikerül Oroszországhoz csatolni. Ennek elmaradása és a berlini kongresszus mérsékelt eredményei, éppúgy mint pánszláv kortársainak többségét, csalódással töltötték el. A Dnyévnyik piszatyelja utolsó számában már úgy gondolja, hogy Ázsián keresztül kell menetelni, amely kerülőút a Nyugattal szemben kialakítandó fölény ösvényén. „Ázsia segítségével Oroszország elég erős lesz ahhoz, hogy világtörténelmi hivatását teljesítse. Ázsia Oroszország Amerikája lesz."38 Az említett szerzők tevékenysége ellenére külpolitikai kérdésekben a XIX. század folyamán alapvetően a szlavofil-nyugatos megosztottság, illetve ennek a pánszlávizmusban való ötvöződése volt a meghatározó. Szlavofilek, nyugatosok, a pánszlávizmus és a földrajzi tér A szlavofilekkel hadakozó nyugatos irányzat alaptézise az 1840-es években az volt, hogy Oroszország csupán elmaradottságában különbözik (Nyugat-)Európától. Ezért érdekes, hogy az irányzathoz tartozó Szergej Szolovjov, Lev Mecsnyikov és Vaszilij Kljucsevszkij írásai a földrajzi tényező döntő befolyását hangsúlyozzák a moszkvai, illetve a pétervári központú állam életében.39 Tagadhatatlan, hogy az 1850-es, '60-as években a pánszlávok derékhadát a szlavofilek adták, de ugyancsak pánszlávvá vált az 1860-as évek egyik legbefolyásosabb főszerkesztője, a nyugatos Mihail Katkov is, aki népszerűségét a lengyel felkelés idején írt brutális lengyelellenes cikkeivel szerezte. Katkov volt az államnacionalista doktrína talán leghatásosabb népszerűsítője, míg Alekszandr Sztronyin A politika mint tudomány [Polityika kak nauka] (1870) című könyv szerzője, a doktrína legjobb rendszerbe foglalója. Ráadásul Sztronyin könyvének éppen geopolitikai értelemben alapvetően más az üzenete, mint Danyilevszkij Oroszország és Európájának, hisz - Amerika-barátsága mellett - ő nemcsak Európa egy részének, Kelet-Európának, hanem egész Európának a meghódítására készül, igaz, csak hosszú távon. Rövid távon - orosz kortársai többségéhez hasonlóan - a németekkel való együttműködés híve. Sztronyin „politikája" Gorbacsov és Jelcin idején az orosz olvasóközönség kevésbé fedezte fel Alekszej Sztronyin munkásságát, pedig a maga korában Danyilevszkij, illetve Leontyev munkásságához sok szálon kapcsolódott. Sztronyin - Danyilevszkij germán-román és szláv-görög Európa-felosztásától eltérve - nem kultúrtörténeti típusokra, hanem nemzeti kultúrákra osztja Európát. Az Egyesült Államokkal azért nem foglalkozik, mert egyértelmű előtte, hogy az „a jövő országa". Az európai országok közül korábbi súlyából Franciaország veszített jelentőségéből a leginkább.40 2006. tavasz-nyár 197
