Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - ELMÉLET - Marton Péter: Államkudarcok, elrettenthetetlenség, ellenséges hátországok - Empirikus felfedezőúton Cooper világaiban
Államkudarcok, elretienthetetlenség, ellenséges hátországok A globalizáció következtében azonban a „szomszédság" fogalma új értelmet kap, a világterület egyes részei felett az effektiv politikai ellenőrzés gyakorlásának hiánya a glóbusz átellenes pontján élőknek is kedvezőtlen következményekkel járhat, és ezeknek a következményeknek, illetve az ezek megelőzése érdekében tett lépéseknek a vizsgálata külön tanulmányt érdemelhet a jövőben, a végett, hogy az államkudarc igazán releváns eseteiről pontosabb képet kapjunk. Az államkudarcok kutatása erősen átpolitizált kontextusban történik, éppen ezért alapvető kérdéseket vet fel a tudomány és a politika viszonyát illetően. Hogyan viszonyuljon a nemzetközi kapcsolatok (a diszciplína) a nemzetközi kapcsolatokhoz (a gyakorlathoz), teszi fel a kérdést Steve Smith,70 és ez itt különösen relevánsnak tűnik. írásával Robert Cooper nyíltan egy általa posztmodernnek nevezett, döntően multilaterális keretek között kezdeményezett és gyakorolt imperializmus mellett, a beavatkozás oldalán áll ki, elsősorban biztonságpolitikai megfontolásokra hivatkozva, persze a fejlett világ nézőpontjából. „Magunk között a törvények és az együttműködés útján megteremthető biztonság szellemében járunk el. Amikor azonban a posztmodern európai kontinensen kívül eső ódivatúbb államokkal kerülünk szembe, vissza kell térnünk a korábbi éra durvább módszereihez. [...] Magunk között megtartjuk a törvényt, ám amikor a dzsungelben járunk, a dzsungel törvényei szerint kell cselekednünk"71 - írja Cooper, és szavai feltűnő hasonlóságot mutatnak John Stuart Mill egy esszéjének72 központi gondolatával, miszerint a civilizált nemzetek egymás között szükségszerűen egészen másképp cselekszenek, mint a barbár vidékek viszonylatában. Mill esszéjében feloldani remélte a gyarmatokon jellemző és általa is kívánatosnak tartott autokratikus berendezkedés és a „civilizált nemzetekre" jellemző és a civilizált országokban általa is kiterjeszteni vágyott demokrácia igénye közötti ellentmondást. Cooper írásában tehát a kolonialitás bizonyos nyomait is felfedezhetjük, és ez is óvatosságra kell hogy intsen tanácsainak megfogadásakor - túl azon, hogy az ebben a tanulmányban közölt esettanulmányok alapján is látszik, nem egyértelmű, hol húzódnak az általa premodernnek nevezett szféra határai. Jegyzetek 1 A „hátország" kifejezés alatt egy szomszédos („kihasznált") állam területén egy nem állami szereplő által létrehozott, az érintett államnak a nemzetközileg elismert határai által bizonyos mértékig védett bázisokat értek. 2 Robert Cooper: The Post-Modern State. A Re-ordering the world című kötetben. Szerk.: Mark Leonard. The Foreign Policy Centre, London 2002. 3 Marton Péter: Államkudarcok - A kooperatív fenyegetéscsökkentés felé. Megjelent az Européer.hu online magazinban, http://www.europeer.hu/otdk2005marton.html , 2005. április 11. 2006. tavasz-nyár 165
