Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - ELMÉLET - Marton Péter: Államkudarcok, elrettenthetetlenség, ellenséges hátországok - Empirikus felfedezőúton Cooper világaiban
Marton Péter 4 A kifejezést használta egy beszédében például Jack Straw brit külügyi államtitkár. Speech at the European Research Institute, University of Birmingham, September 6th, 2002. Available on the internet: http://www.eri.bham.ac.uk/jstraw.htm . 5 Lásd például: Gero Maass-David Mepham: Promoting Effective States: A Progressive Policy Response to Failed and Failing States. Friedrich Ebert Stiftung - Institute for Public Policy Research. 2004. január. http://www.feslondon.dial.pipex.com/sems02/Report%20Efective%20States.pdf . A szerzők e tanulmányuk Mit értünk államkudarcon? című fejezetében (5-7. o.) azt írják: „az államkudarc számos formát ölt és igen sokféle címkével szokták feltüntetni. „Bukott államok" (failed states), „bukás felé tartó államok" (failing states), „kockázatnak kitett vagy a kudarc állapotában lévő államok" (states at risk or at failure), „lázadó állam" (rogue state), „gyengén teljesítők" (poor performers) vagy „alacsony jövedelmű, stressz alatt álló országok" (Low Income Countries Under Stress [LICUS])" (5. o.). Figyelemre méltó tehát, ami a tanulmányban másutt is megfigyelhető, hogy Maass és Mepham a lázadó államok tanulmányozását is relevánsnak érzi az államkudarcok vizsgálatakor. Értelmezésük szerint az „emberi jogoktól való megfosztottság" mint az állam által nyújtott közjavak elégtelensége is leírható. Ez a modernista, Nyugat-centrikus álláspont ellentmond például Hobbes szemléletének- Hobbes a zsarnoki uralmat is kész volt „közjónak" (Common-wealth - Hobbes esetében éppen az állam szinonimájaként használt fogalom) tekinteni, amennyiben az egy véres polgárháború alternatíváját jelentette például. 6 Cooper, 12., 16-17. o. (Lásd a 2-es hivatkozást.) 7 Cooper, 15. p. (Lásd a 2-es hivatkozást.) 8 Oxford Concise Dictionary of Politics. Szerk.: Iain McLean. Oxford University Press, Oxford 1996.136. o. 9 Uo„ 137.0. 10 Goodpaster, Andrew J.-Nelson, Richard-Deitchman, Seymour J.: Deterrence: An Overview. Naval Academy Press. Az interneten: http://bob.nap.edu/html/pcw/Dt-l.htm . 11 Ettől eltérően például Hopkins és Maaranen az elrettentést szűkén értelmezik, és kizárólag katonai erő alkalmazásával vagy annak révén történő fenyegetései kapcsolják össze. Az egyéb, más aktorok költség-haszon kalkulációinak befolyásolását szolgáló eszközöket is lefedő fogalom megragadására a dissuasion (lebeszélés) kifejezést használják (John C. Hopkins (ret.)- Steven A. Maaranen: Nuclear Weapons in Post-Cold War Deterrence. Naval Academy Press. Internet: http://bob.nap.edu/html/ pcw/Dt-e.htm). Az Oxford Concise Dictionary of Politics említi azután, hogy a hidegháború idején létezett egy másik érdekes árnyalása is az elrettentés fogalmának. Eszerint egy katonai támadással szemben védekező szereplő kétféle, funkcionálisan eltérő katonai akciót hajthat végre. Ezek egyike a denial (elhárítás), mikor közvetlenül az ellenfél támadó egységeinek megsemmisítése vagy feltartóztatása a cél, a másik pedig maga az elrettentés (deterrence), mely az előbbivel szemben nem a támadó csapatok, hanem más célpontok ellen irányul, egyfajta megtorlásként. 12 Az 1863-as lengyel januári felkelés idején Poroszország minden igyekezete ellenére sem volt képes megakadályozni jelentős számú lengyel önkéntes átjutását az Oroszország által ellenőrzött területekre. Részben ezért, részben (és elsősorban) persze egyéb okokból, például egy közelgő Franciaország elleni háborút szem előtt tartva, Poroszország megkötötte Oroszországgal az Alvensleben-meg- állapodást (Szentpétervárott, 1863. február 8-án), melyben a lengyel felkelőkkel szembeni együttműködés jegyében fokozott információcserét ígért, valamit a lehetőséget orosz csapatok számára, hogy ellenfeleiket porosz területen is üldözhessék, sőt hogy ezeket a csapatokat szükség esetén a porosz vasutak szállítsák egyik pontról a másikra. A megállapodás alkalmazására a gyakorlatban nemigen került sor, mindenesetre a lehetőség adott volt. 13 Hivatkozom itt például az alábbi forrásra: George W. Gawrych: Siege of Beirut. Az Urban Operations: An Historical Casebook című kötetben, http://www.globalsecurity.org/military/ library/report/2002/ MOUTGawrych.htm 14 A következőkben nagymértékben támaszkodom az alábbi forrásra: Philip Robins: Suits and uniforms- Turkish foreign policy since the Cold War. Hurst and Co, London, 2003. Énnek fejezete: Turkey and Northern Iraq: Learning to live with contradictions (312-342. o.). 166 Külügyi Szemle
