Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - ELMÉLET - Marton Péter: Államkudarcok, elrettenthetetlenség, ellenséges hátországok - Empirikus felfedezőúton Cooper világaiban
Marton Péter ezeket a terveket minden bizonnyal feladták, akkorra azonban az események (és a kiképzett fegyveresek) már a maguk útján haladtak. • A 2000-2001-es dél-szerbiai (presevói-medvegyjai-bujanovaci), a későbbi macedóniaihoz hasonlóan alacsony intenzitású háború azzal ért véget, hogy a NATO közvetítése nyomán a helyi és meglehetősen fragmentált albán fegyveres és egyéb politikai csoportok különböző garanciák mellett és (a Covic-terv kínálta) reformígéretekért cserébe feladták a fegyveres harcot mint céljaik elérésének eszközét, a szerb katonai és rendőri alakulatok pedig átvehették az ellenőrzést a koszovóiszerb határtól48 a szerb oldalon öt km mélységbe kiterjedő pufferövezet felett. Ez után a területet elhagyó albán fegyveresek egy része úgy döntött, hogy a macedóniai albánok oldalán harcol tovább. • A koszovói albánok szolidaritását a dél-szerbiai és macedóniai albánokkal elsősorban a környező államhatároknak a terület etnikai megoszlásával fennálló inkonzisztenciája magyarázza, „Nagy-Koszovó" vagy egyszerűen az „igazi" Koszovó eszméje. A későbbi UCK egyik alapító tagjának kilencvenes évek elején elmondott szavai szerint például „Koszova (Koszovó albán neve) Tivarban kezdődik (ez Bar Montenegróban) és Manastirnál végződik (ez Bitola Macedóniában)".49 Churcher szerint a macedóniai konfliktus idején „Pristinában azt mondani, hogy átkelsz a határon és csatlakozol az UCK-hoz Macedóniában, körülbelül annyira volt érdekes, mint egy bejelentés, hogy új autót veszel".50 • Konkrét, közvetlenül is incidensekhez vezető sérelmet jelentett a koszovói albánoknak, hogy 2001 februárjában a macedón és a szerb vezetés határmegállapodást írt alá, amelyben rögzítették a koszovói-macedón határszakasz pontos helyzetét. Szkopje tehát Belgráddal állapodott meg, Pristina megkérdezése nélkül, miközben a belgrádi vezetés akkor már nem gyakorolt tényleges ellenőrzést Koszovó területe felett. Az új határ elválasztotta egymástól a koszovói Vitinjét és a macedóniai Tanusevcit (mindkettő főként albánok lakta falu), melyek lakói lényegében gazdaságilag összefonódva éltek; a vitinjeiek nyáron hagyományosan Tanusevci mellett legeltették állataikat. • Az etnikai polarizáció és az erőszak-eszkaláció korai szakaszában felbukkant már a Tigrisek különleges alakulata, ez a Ljubo Boskovski macedón belügyminiszter irányítása alatt álló különleges rendőri alakulat, mely egy másik hasonló, hírhedt és paramilitáris jellegű egységgel, az Oroszlánokkal együtt jó néhány incidensben volt részes, mely nem segítette a békefolyamatot. A konfliktusra végig jellemző volt egyébként, hogy macedón oldalon jelentkeztek bizonyos radikális törekvések, részint az éppen kormányon lévő VMRO-DPMNE párt szélsőségesei részéről, részint a politikai palettán még inkább nacionalistának számító elemek felől. Ezek sokszor tudatosan igyekeztek aláásni Trajkovski macedón elnöknek a békekötésre irányuló erőfeszítéseit, a nyugati szerepvállalással kapcsolatban pedig gyanak156 Külügyi Szemle
