Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - ELMÉLET - Marton Péter: Államkudarcok, elrettenthetetlenség, ellenséges hátországok - Empirikus felfedezőúton Cooper világaiban
Allamkudarcok, elrettenthetetlenség, ellenséges hátországok vást ébreszteni. A macedón nacionalizmus szélsőségesebb képviselőinek, a válság során úgy tűnt, az állam lakosságcserékkel egybekötött etnikai alapú kettéosztása is elfogadható lett volna (hozzátéve, hogy hosszú távon egy kis-Macedóniának Bulgáriával való egyesülése sem lett volna elképzelhetetlen). • A macedón oldal megosztottságával -és a dél-szerbiai albán erők f ragmentáltságával - ellentétben az albán fellépés Macedóniában viszonylag egységes volt. Az Ali Ahmeti vezette Nemzeti Felszabadítási Hadsereg (angol rövidítéssel NLA) sikeresen monopolizálta a felkelő erők képviseletét, és a konfliktus lezárulta után az NLA vezetése képes volt arra is, hogy a választásokon jól szereplő politikai pártot alakítson. A konfliktus kibontakozása során nyilvánvalóvá vált, hogy a rosszul felszerelt macedón hadsereg (a továbbiakban MH) nem képes a nehéz földrajzi viszonyok között igazán eredményesen fellépni a számos koszovói veteránnal kiegészülve hatékony gerilla haderőként működő NLA-val szemben. Az MH soraiból a kezdettől fogva sok albán katona dezertált, ezek egy része is az NLA-hoz csatlakozott. Az albán felkelők legsikeresebb hadművelete Aracinovo bevétele volt Szkopje közelében, amivel olyan pozícióba kerültek, ahonnan számos stratégiai jelentőségű létesítményt - köztük a szkopjei repülőteret - is tűz alatt tarthatták volna. A macedón vezetés ezzel együtt valószínűleg soha nem írta le a kérdés katonai megoldásának lehetőségét, bár a nyugati hatalmak, illetve a médiaháború megnyerésének szükségességét gyorsan felismerte, akárcsak azt, hogy ehhez nagyfokú alkalmazkodókészséget kell mutatnia a válságrendezésről alkotott nyugati elképzelésekkel kapcsolatban. Az NLA elrettentése végett a Nyugat irányában folytatott „appeasement"-politikára volt tehát szükség, és ez végeredményben működött is. A Milosevic bukása után az albán szélsőséges csoportok támogatásában nem érdekelt Egyesült Államok például egyes feltételezések szerint asszisztálhatott a Kerem Lawton brit újságíró halála ügyében indult vizsgálat eredményeinek eltussolásában. Az újságíró egy Koszovó területén található NLA-tábort keresett volna fel, mikor egy 120 mm-es tüzérségi lövedék csapódott be a gépkocsi közelében, melyben utazott, és a robbanásban életét vesztette. Egyes spekulációk fontosnak tartják, hogy a környéken állomásozó amerikai katonai egység napokkal korábban vonta vissza a terepről azt a tüzérségi radarját, amelyet addig az NLA és az MH párbajainak megfigyelésére használt. E szerint a teória szerint a radarral megállapítható lett volna, hogy kinek a lövése ölte meg Lawtont, az amerikaiak azonban nem voltak érdekeltek a tisztánlátásban, mivel az NLA-tábor helyzetét talán éppen ők adták meg az MH-nak. A KFOR például, miután egy vizsgálat megállapította, hogy mindkét fél leadhatta a végzetes lövést, mindössze annyit jegyzett meg közleményében, hogy nem szerencsés, hogy csapatai veszélyeztetve voltak.51 2006. tavasz-nyár 157
