Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)

2006 / 1-2. szám - ELMÉLET - Marton Péter: Államkudarcok, elrettenthetetlenség, ellenséges hátországok - Empirikus felfedezőúton Cooper világaiban

Marton Péter LRA ellen, ám Szudán együttműködési készsége a gyakorlatban kevésbé volt tapasztal­ható. Az LRA-t inkább az érintette negatívan, hogy a beinduló szudáni békefolyamat elidegenítette a khartoumi vezetéstől az EDF-et, mely ellene fordult, és az SPLM/A-val kezdett együttműködni (még mielőtt ezt bejelentették volna, az EDF a fegyvereseinek nagy részét az SPLM/A ellenőrizte területekre csoportosította át). Az EDF-et az LRA-tól sérelmek is érték közben, például LRA-fegyveresek rablórazziái nyomán, és emiatt 2004 januárja után az EDF készségesen együttműködött az SPLM/A-val az LRA ellen több hadműveletben. Ugyanakkor az SPLM/A egy tisztje is elismerte az International Crisis Group kérdésére, hogy „azért az LRA nem lesz hirtelen prioritás számunkra".45 Végül 2004-ben Szudán és Uganda megújította 2002. eleji megállapodását, és ugandai csapatok 2004 októberét követően Dél-Szudánban tisztogató műveleteket indítottak az LRA felszámolására. A szudáni vezetés tehát elismerte, hogy akkori helyzetében nem vállalhatta a szembeszállást az LRA-val, és delegálta erőszak-monopóliumát a nemzet­közileg elismert határai által közrefogott terület egy része felett. Az LRA stratégiai helyzetének romlására tárgyalásokon való részvétellel, azzal pár­huzamosan viszont számos terrorakcióval is reagált, hogy demonstrálja, továbbra sem szenvedett döntő vereséget. Ebben az is szerepet játszik, hogy mivel Szudán Ugandá­nak csak Juba városától délre engedélyezte a fellépést saját területén, az LRA egysze­rűen északabbra építette ki új bázisait, kivonva erői nagy részét a delegált erőszak-mo­nopólium által érintett övezetből. Uganda vs. LRA és ADF + Ruanda vs. FAR és Interahamwe-milicisták. Helyszín: Kongói Demokratikus Köztársaság, keleti körzetek. Vizsgált időszak: 1998­A Kongóban jellemző viszonyok, az ott kialakult politikai vákuum miatt két közép-afri­kai ország, Uganda és Ruanda is a beavatkozás mellett döntött 1998-ban, tekintettel arra, hogy az ottani Kabila-rezsim bizonyos ellenséges természetű lépései, leginkább pedig effektiv autoritásának hiánya kedvező feltételeket teremtettek Kongóban olyan fegyveres csoportok számára, melyek a két említett ország vezetésével fegyveres harcban állnak. Uganda beavatkozását két ilyen fegyveres csoporttal kapcsolatos aggodalmai váltot­ták ki. Ezek az ADF (Allied Democratic Forces) és az LRA (Lord's Resistance Army; az Úr Ellenállási Hadserege).46 Az ADF az International Crisis Group szerint az egykori Ugandai Nemzeti Felsza­badító Hadsereg maradványaiból állt össze, a soraiban még az egykori ugandai diktá­tornak, Idi Amin Dadának is volt néhány követője. A szudáni vezetés korábban ennek a csoportnak is nyújtott finanszírozást, akárcsak az LRA-nak, ami egyben jelzi, hogy Uganda beavatkozásának értékelésekor Szudán sem hagyható ki a számításból. Az 154 Külügyi Szemle

Next

/
Oldalképek
Tartalom