Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - ELMÉLET - Marton Péter: Államkudarcok, elrettenthetetlenség, ellenséges hátországok - Empirikus felfedezőúton Cooper világaiban
Allamkudarcok, elrettenthetetlenség, ellenséges hátországok hatalomváltás által negatívan érintett északi csoportok, köztük sokan az ugandai hadsereg korábbi tisztjei, több felkelést is indítottak. Az LRA 1988-ban jött létre, az Ugandai Népi Védelmi Hadsereg (angol rövidítéssel UPDA), és a Szentlélek Mobilis Erői (HSMF, Holy Spirit Mobile Forces) elemeinek keveredésével, azaz olyan hibrid szervezetként, mely ötvözött egy radikális ideológia vezérelte, szektajellegű, magát profetikus képességekkel bírónak hirdető vezető (Alice Auma „Lakwena") irányította csoportot (a HSMF-et), és az 1986 előtt az állami hadseregben szolgáló északi katonákból, köztük tapasztaltnak mondható tisztekből álló, azaz lényegében reguláris erőt (az UPDA-t). A hosszúra nyúló háborúban az LRA-ban maradt jó néhány egykori katonatiszt, a gyalogságot azonban a kilencvenes évek közepe óta már döntően kényszersorozottak, azaz elrabolt gyermekek és fiatal férfiak alkotják. Az LRA gyakran alkalmazza a terror eszközét, hogy elnéptelenítsen egész vidékeket, és ott szabadon fosztogathasson, bázisokat pedig jó ideje eleve csak szudáni területen tart, hogy onnét biztonságosabban tevékenykedhessen. Az LRA irányítója Joseph Kony, aki az előd Alice Aumához hasonlóan spirituális legitimációval is bír emberei előtt; a jelek szerint az LRA-n belül a HSMF-komponens vált tehát dominánssá (már a kezdetektől fogva). Hogy máig elhúzódott ez a fegyveres konfliktus, azt csak részben az LRA hatékony taktikái magyarázzák, az ugandai hadseregben elterjedt korrupció is közrejátszik ebben, illetve a többpártrendszer helyett egyfajta össztársadalmi mozgalom élén álló Museveni elnök is a háborút használja fel a különböző ellenzéki csoportosulások elhiteltelenítésére. Az LRA a kilencvenes évek közepétől kapott fokozott támogatást a szudáni kormánytól. Eleinte az EDF-el (Equatorial Defence Force), egy akkoriban még kormányhű szudáni milíciával működött együtt, később épült ki közvetlen kapcsolata Khartoummal. Közben a kilencvenes évek elején az Irán által is szponzorált, Eritreában és Egyiptomban is radikális iszlamistákat támogató, illetve Oszama bin Ladennek is menedéket kínáló khartoumi rezsim sokakat magára haragított. így az Egyesült Államok vezetését is, mely azután többek között Etiópián és Ugandán keresztül támogatást nyújtott az SPLM/A-nak - igaz, hivatalosan nem fegyverekkel, csupán különféle egyéb felszerelésekkel, például bakancsokkal, egyenruhákkal, sátrakkal, rádiókkal -, és így Uganda szerepvállalása is az LRA-val való kapcsolatkeresésre ösztönözte a szudáni vezetést. (Uganda egy forrás szerint már 1991, azaz az etiópiai Mengisztu-rezsim bukása után az SPLM/A fő támogatójává vált.44) 2001. szeptember 11-e Szudán számára is fordulópontot jelentett. Fokozott amerikai nyomás nehezedett Khartoumra, hogy minden tekintetben mutasson több együttműködési készséget Washingtonnak, így például szüntesse be az LRA támogatását, illetve tegyen lépéseket az SPLM/A-val a békekötés érdekében. 2002 elején Szudán és Uganda már aláírt egy megállapodást, amely lehetővé tette volna az ugandai hadseregnek, hogy Dél-Szudánban hadműveleteket hajtson végre az 2006. tavasz-nyár 153
