Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - ELMÉLET - Marton Péter: Államkudarcok, elrettenthetetlenség, ellenséges hátországok - Empirikus felfedezőúton Cooper világaiban
Marton Péter nációs központját (MCC, Military Coordination Center), megölve az amerikai központi hírszerzésnek, a CIA-nak körülbelül száz helyi emberét. Az utóbbi súlyos csapás Ankarát nem rázta meg különösebben, mivel a török külpolitika soha nem helyeselte, hogy az MCC felállítására eredetileg nem Törökország területén került sor. Ez után Törökország közreműködött a békítési kísérletekben, és 1996 novemberében létrejött az ankarai folyamatot (AF) beindító ankarai megállapodás. Az AF megfeneklését egy évvel később nem kis részben maga Törökország idézte elő, mikor 1997-es intervencióiban többször nyíltan a KDP oldalán szállt harcba, elsősorban azt megakadályozandó, hogy a PÚK olyan területeket szerezzen vissza, melyeket korábban a KDP-től elfoglalt. 1998-ra azonban ez a hozzáállás végül is a PÚK lehetőségeinek kimerüléséhez és a washingtoni megállapodáshoz vezetett, amely végre tartósabb békét biztosította a KDP és a PÚK között. A PKK időközben annyira meggyengült, hogy 1999-ben tűzszünetet kötött. Az észak-iraki intervenciónak egy itt eddig még nem említett aspektusa az Ankara-Bagdad viszony kérdése. Törökország több lépése nyilvánvalóvá tette, hogy leginkább azt támogatná, ha Bagdad uralma az északi területek felett helyreállna, és a KDP és a PÚK magatartására ez is elrettentőleg kellett hogy hasson. 1994-ben Törökország például erőteljesen lobbizott Washingtonnál, hogy a Kirkuk-Yumurtalik ikercsővezetékben rekedt olajat megvehesse Iraktól, és a megállapodás nyélbe ütésétől csak az 1994. októberi incidens után volt kénytelen elállni, amikor Irak váratlan csapatösszevonásokat hajtott végre a kuvaiti határ közelében. 1996-ban pedig sokatmondó higgadtsággal fogadta az iraki hadsereg aktivitását Iraki Kurdisztánban a KDP, azaz saját hagyományos iraki kurdisztáni kliensének oldalán. Más kérdés, hogy az iraki percepciókat az iraki kurdisztáni helyzettel és a török beavatkozással kapcsolatban a kilencvenes években ugyanakkor gyakran az a fölötti aggodalom jellemezte, hogy a török fellépés valójában a mószuli vilájet ügyének felélesztésére irányul, azaz Törökország régi területi követeléseinek kielégítését célozza. Ebben a térség más államai is osztoztak időnként, volt rá példa, hogy Szíra, Jordánia, Irak és Irán együtt tiltakozott a török katonai akciók ellen. Az iraki vezetés egy alkalommal „az arab nemzet ellen irányuló amerikai és cionista összeesküvésnek" minősítette a török katonai jelenlétet Észak-Irakban, éppen az izraeli-török kapcsolatok tetőpontján.18 Ez persze az iraki vezetésnek a gyakorta mutatott Izrael-ellenes retorikai aktivizmu- sához is kapcsolódott, amelynek mindig is elsősorban az arab-arab kapcsolatok szempontjából volt jelentősége Bagdad számára. Irán vs. MEK. Helyszín: Irak. Vizsgált időszak: 1991-2003 Irán „népi mudzsahedjeiről", a Mudzsahedín e-Khalkról (az angol nyelvű irodalomban gyakran People's Mujahedeen Organization néven említik vagy az MEK rövidítést használják) máig viszonylag kevés információ lelhető fel. Az alábbiakban a rendelkezésemig Külügyi Szemle
