Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - ELMÉLET - Marton Péter: Államkudarcok, elrettenthetetlenség, ellenséges hátországok - Empirikus felfedezőúton Cooper világaiban
Államkudarcok, elretten thetetlenség, ellenséges hátországok re álló töredékinformációk alapján összeadott rövid történeti áttekintés után bemutatom, az 1991-et követő időszakban történtek alapján miért képezheti az MEK és az iráni rezsim szembenállása ennek a tanulmánynak a tárgyát. Az MEK létrejötte még a hatvanas-hetvenes évek fordulójára tehető. Alapító tagsága javarészt a Moszadek miniszterelnök hagyományainak megfelelő értelemben vett „nacionalista" vonalról érkezett.19 A sah rendszerét ellenző szervezet, melyet létrehoztak - egy forrás szerint magától a sahtól származó20 találó kifejezéssel -, afféle „iszlamista- marxista" hibrid ideológiát képviselt. Az MEK radikálisabb elemei merényletekkel is kinyilvánították nemtetszésüket az iráni amerikai befolyással kapcsolatban, 1973 júniusában például állítólag ők voltak felelősek az Amerikai Légierő két ezredesének meggyilkolásáért.21 Az MEK 1979-re jelentős erőt képviselt, és a sah megbuktatásában is tevőleges szerepet játszott. A Khomeini vezette teokrácia hatalomra kerülése után azonban vezetése újfent ellenzéki pozícióba kényszerült, majd az egyre kevésbé toleráns rendszer elől száműzetésbe. Legtöbb vezetője Franciaországban rendezkedett be,22 köztük az irányító Rádzsávi házaspár, Mászúd és Máriám Rádzsávi (a feleség, Máriám lett volna az elnökjelölt az MEK hatalomra jutása esetén). 1981-ben azonban, már az iraki-iráni háború idején, a Bani-Szadr iráni elnök elmozdításával gyengülni látszó teheráni rezsim ellenében az MEK-vezetők távollétében is kirobbant egy fegyveres felkelés. Becslések szerint az iraki-iráni háború első néhány évében az MEK és a rezsim harcában az MEK támogatói közül harmincezren haltak meg, csak 1981 nyarán körülbelül nyolcezren,23 miközben a rezsim Forradalmi Gárdájának alakulatai is több száz főt veszítettek,24 A rezsim száz jelentősebb tisztviselője is az 1981-es nyári felkelés áldozatául esett, ezen a nyáron Irán nem is volt képes ellentámadásokat indítani az iraki erők ellen. A továbbra is ellenállást szervező MEK számára az iraki-iráni háború második felében a hadi helyzet Irak számára kedvezőtlen alakulása kínált lehetőséget az újraaktivizáló- dásra. Szaddám Húszéin támogatta az MEK-t, és 1986-tól megengedte, hogy az bázisokat létesítsen iraki területen.25 A háború alatt az 1988-ra tizenötezer fegyverest bevetni képes MEK több saját szárazföldi offenzívát is indított Irán ellen, ezek azonban mind kudarccal végződtek. 1988-ban a teheráni vezetés bosszúból egyes források szerint körülbelül tízezer iráni börtönökben fogva tartott MEK-tagot és -támogatót végeztetett ki.26 Ekkoriban még egyértelmű volt, hogy az MEK csak eszköz volt Irak kezében Irán ellen. A helyzet 1991-ben változott meg nagymértékben, mikor a dél-iraki síita felkelés leverése érdekében a Szaddám Huszein-rezsim rászorult az MEK segítségére. Miután pedig a felkelést sikerült elfojtani, a szankciók sújtotta és csökkenő hatalmi bázisú bagdadi vezetés nem volt abban a helyzetben, hogy bármelyik szövetségeséről lemondjon, egy ilyen szövetségesnek a csak komoly veszteségek árán elképzelhető szétveréséről ne is beszéljünk. így történt, hogy 1991 és 2003 között Irak területe egyebek mellett az MEK 2006. tavasz-nyár 149
