Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - TÁVOL-KELET - Csoma Mózes: Dél-Korea: a pártpolitikai konfliktusok és a félsziget megosztottsága
Csorna Mózes 1960 áprilisában a lakosság spontán felkelése végül is megdöntötte a Haza Atyja címet viselő Li Szin Man uralmát. A demokratikus választások után hivatalba lépő kormányzat azonban képtelen volt úrrá lenni az általános válságon, emiatt tovább nőtt a lakosság elégedetlensége. A radikalizálódó diáktüntetéseken új jelszavak születtek: - Menjünk északra! Gyertek délre! Panmindzsomban találkozzunk! A nemzetbiztonsági szempontból egyre veszélyesebb folyamatnak végül a hadsereg beavatkozása vetett véget. 1961 májusában Pák Csöng Hi (Park Chung-hee) tábornok csapatai megdöntötték a kormányt, és átvették a hatalmat. A tábornok az államhatalom erősítése érdekében felszámolta a parlamenten belüli és kívüli ellenzéket, rendkívüli állapotot hirdetett, és szükségrende- letekkel kormányzott. A demokratikus ellenállás vezetőjének tekintett Kim De Dzsung (Kim Dae-jung) ellen merényletet kíséreltek meg, majd évekre bebörtönözték. A csaknem két évtizedes tekintélyuralmi rendszer ugyanakkor számos pozitívumot is hozott: a belső stabilitás megfelelő hátteret biztosított az exportorientált gazdaságpolitika sikereihez. A katonai diktatúra időszaka így sok koreai szemében egyet jelent az ország fel- emelkedésével. Pák Csöng Hi tábornok-elnök végül is technokrata vezetőként vonult be a koreai történelembe: emlékének megőrzésére a közelmúltban külön múzeum nyílt. A közéleti törésvonalak történelmi gyökerei A dél-koreai közélet kétpólusú megosztottsága a katonai diktatúra kezdetére vezethető vissza. A gyökerek között elsőként kell megemlíteni, hogy a kormányzati pozíciókat elfoglaló katonatisztek többsége a második világháború idején a japán császári hadsereg katonája volt. Pák Csöng Hi például a negyvenes évek elején évfolyamelsőként végzett a mandzsukuói katonai akadémián.2 Ráadásul akkoriban még a japán Okamoto Minoru nevet viselte. A katonai diktatúra titkosszolgálati főnökeként ismertté vált Kim Dzse Gju (Kim Jae-gyu) pedig a császári hadsereg kiképzett kamikaze pilótája volt. A katonai kormányzat bázisának tekinthető - többnyire jómódú - családok legnagyobb részét tehát korántsem alaptalanul lehetett kollaborációval vádolni.3 A koreai félsziget déli részén ugyanis - az északi területekkel ellentétben - nem került sor a japán gyarmati hatóságokkal együttműködők felelősségre vonására. Ez a dél-koreai társadalom egyik alapvető ellentmondássá vált, különösen azzal, hogy a kollaborációval vádolható családok Pák Csöng Hi tábornok katonai puccsával egészen a kormányzati pozíciókig jutottak, míg a japánellenes függetlenségi harc egykori résztvevői többnyire a perifériára szorulva tengették életüket. Ez az ellentmondás még napjainkban is képes újabb és újabb konfliktusokat szülni. A dél-koreai közélet kétpólusú megosztottságának kialakulásához egy földrajzi tényező is hozzájárult. A katonai diktatúra vezéralakjai és az exportorientált gazdaságfejlesztési programban érdekelt családi vállalatok egyöntetűen az ország legfejlettebb régiójának 128 Külügyi Szemle
