Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 1-2. szám - AFRIKA - Búr Gábor: A XXI. század Afrika évszázada?
Búr Gábor tos részét képezte a szolidaritás a globalizáció veszteseivel, éljenek azok az országhatárokon belül, vagy bárhol glóbuszunkon. A némi eufemizmussal fejlesztési együttműködésnek átkeresztelt nemzetközi segélyezés terén már az első Blair kormány idején erőfeszítések történtek angol részről azért, hogy ezeket a pénzeket legalább részben átcsatornázzák Ázsia és Latin-Amerika rovására a jobban rászoruló Afrikába. Az illetékes brit miniszterasszony meg is fenyegette Brüsszelben kollégáit, hogy London függetleníti tőlük saját segélypolitikáját, amennyiben Afrika nem kap elsőbbséget. A brit kormány, személyesen Blair kezdeményezésére és elnökségével alakult meg 2004. májusában a „Bizottság Afrikáért" (Commission for Africa) 17 taggal. A bizottságban elsősorban afrikai személyiségek kaptak helyet, mint Fola Adeola, K. Y. Amoako, William S. Kalema, Trevor Manuel, Benjamin Mkapa, Linah Mohohlo, Tidjane Thiam, Anna Tibaijuka, Meies Zenawi, ám mellettük meghívást kapott Gordon Brown brit pénzügyminiszter, Michel Camdessus, az IMF 2000-ben nyugdíjba vonult igazgatója, sőt, Bob Geldof, az 1985. júliusában tartott Live Aid, és a húszéves évfordolóra szervezett Live8 koncertek fő szervezője, Afrika megsegítésének legnevesebb szigetországi képviselője is. A bizottság Londonban székelő titkársága az Afrikai Unió és a NEPAD szervezeteivel együttműködve háromszor ült össze, majd 2005. március 11-én jelentést tett közzé, amelyben ajánlásokat fogalmazott meg a G8-ak skóciai csúcstalálkozójához.14 Ez gyakorlatilag Tony Blair számára volt hivatva hátszelet biztosítani, megfogalmazva mindazokat az elképzeléseket, amelyeket a brit kormányfő partnereivel Gleneagles-ben el kívánt fogadtatni. Blair törekvése egyfajta "afrikai Mar- shall-terv" elfogadtatása volt, amelyben megkétszereznék a szegény országoknak, ezen belül elsősorban a fekete kontinensnek juttatott összegeket, összesen évi 50 milliárd dollárnyi segélyt szánva 2015-ig Afrikának. Blair azt is kérte tárgyalópartnereitől, hogy kedvezőbb feltételeket teremtsenek az afrikai áruk számára a világpiacon. Főleg a mezőgazdasági cikkek esetében egyenlőtlen a kereskedelem, mivel a fejlett országok saját mezőgazdasági termékeiket átlagosan 25 százalék támogatásban részesítik, míg az ipari termékeknék csupán öt százalék ez az arány. A „tisztességes kereskedelem" Afrika számára talán még a segélyeknél is fontosabb ügy, hiszen csak erre alapozódhat a kontinens saját lábra állása, az áhított „fenntartható növekedés" elérése. A G8-ak pénzügyminiszterei a skóciai csúcstalálkozót megelőzően 40 milliárd dollár adósság elengedéséről határoztak 18 legkevésbé fejlett ország vonatkozásában. így a Délnek Északkal szemben fennálló 2500 milliárd dollárra taksált adósságából csupán egy töredéket engedtek el, s a fejlődő világ lakosságának pedig mindössze öt százaléka él az érintett országokban. Afrika esetében azonban sokkal kedvezőbb a kép. A 18 országból 14 afrikai, s tartozásaik elengedése a kontinens országainak külső adósságából tíz százaléknyit farag le.15 Újabb kilenc afrikai ország került fel a várólistára, s továbbiak várnak még erre, amely bizonyos demokratikus minimumhoz, a korrupció elleni hatékony fellépéshez és a transzparenciához köti az adósságok elengedését. 8 Külügyi Szemle
