Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 1-2. szám - AFRIKA - Búr Gábor: A XXI. század Afrika évszázada?
A XXL század Afrika évszázada? A rendszer nagy hátránya ugyanakkor, hogy a kontinens legnépesebb, és olajjövedelmei ellenére nagyon szegény és eladósodott országa, Nigéria a közelébe sem kerülhet ennek a kedvezménynek, mert a fennti kritériumok közül semelyiket sem teljesíti. Maga a csúcstalálkozó komromisszummal zárult, Blair az amerikai, a német, s az utolsó pillanatban a japán ellenérvekkel szemben diadalmaskodott a segélyek megduplázása ügyében, ugyanakkor nem sikerült határidőt szabni ebben az ügyben, így ez kiskaput jelenthet a vonakodó országoknak a jövőre. Ugyancsak sikertelen volt az a törekvés, hogy 2015-re a nyolcak nemzeti jövedelmük 0,7 százalékát fordítsák Afrika megsegítésére. Az elért eredmények nem jelentenek áttörést, de a jól időzített nemzetközi kampánynak is köszönhetően minden eddiginél nyomatékosabban sikerült felhívni Afrikára a figyelmet. Joggal jelenthette ki a csúcstalálkozó után egy sajtókonferencián Blair, hogy döntéseikkel naponta ezrek, 2015-ig milliók életét menthetik meg.16 A már a 2002-es kanadai csúcstalálkozón elhatározott, s az afrikai béketeremtést támogató rendelkezések újfent megerősítést nyertek. Kérdés azonban, hogy mennyire bizonyulnak hatékonynak a most elhatározott lépések. Már önmagában a segélyek megnövelése is rejt magában veszélyeket. Tanzánia, Mozam- bik és Ghána példája figyelmeztető, a kapott támogatások túlzottan megerősítették valutáikat, károkat okozva exportjuknak, s elriasztottak befektetőket. Kérdés az is, mi lesz azokkal az országokkal, amelyek valamilyen oknál fogva nem fogják teljesíteni az AU által is szorgalmazott kritériumokat. A reformokat sikeresen megvalósító országokban a mindenféle infrastruktúra hiánya lehet a segélyezési folyamat eredményességének akadálya. Az Afrikai Unió, illetve a NEPAD célkitűzése az évi hétszázalékos gazdasági növekedés elérése, mert csupán ez biztosíthatja a szegénység érdemi csökkentését. Jelen pülanat- ban ezt csak azok a nyugat-afrikai országok teljesítik, ahol új olajkitermelési kapacitások léptek be, illetve néhány polgárháború által lerombolt ország, ahol a külföldi segélyek a költségvetés felét-harmadát adják. Az ismert Afrika-szakértő, Robert Kappel elemzése arra a következtetésre jut, hogy Afrika országainak túlnyomó hányada gazdaságilag még 2020-ban sem fog eljutni a mostani feltörekvő piacok, vagy „küszöbországok" szintjére.17 A valószínű kivételek a Seychelles-szigetek és Mauritius, ám ez a két ország a kontinens törpeállamaihoz tartozik, így húzóhatást még legfontosabb kontinentális partnereikre sem gyakorolhatnak. Mások arra hívják fel a figyelmt, hogy a megfogalmazott célok eléréséhez a külső forrásbevonást nem kétszeresére, hanem egyenesen négyszeresére kellene növelni. Az Oxfam, illetve más segélyszervezetek pedig a kontinens gondjai közül elsőként az AIDS gazdaságot is aláásó tragédiáját említik, amely mellett minden jószándékú lépés értelmét vesztheti. Ugyancsak nagy kihívást jelent nagy térségekben a normális emberi létezéshez szükségesnek tartott fejenkénti vízmennyiség hiánya. A vakcinák kikísérletezéséhez, eredeti műszaki megoldásokhoz időre van szükség. Ahhoz tehát, hogy az Afrikai Unió és a NEPAD által megfogalmazott törekvés szerint a XXI. század Afrika évszázada lehessen, ennek az évszázadnak csak később szabadna elkezdődnie. 2005. tavasz-nyár 9
