Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - VITA - Jeszenszky Géza: Válasz egy doktrinernek
Válasz egy doktrinernek shingtonban nagykövetként velem nagyban barátkozó volt külügyminiszter sem. Ami javulás a rendszerváltozások óta a kisebbségben élő magyar közösségek sorsában bekövetkezett, az elsődlegesen a nemzetközi légkörnek, a szerény, de létező elvárásoknak, kivált pedig az adott magyar közösségek politikai súlyának és jó politizálásának köszönhető. Térségünkben önként, minden külső behatás nélkül, egyedül Magyarország tett komoly lépést a nemzetiségi egyenjogúság érdekében az 1993-as kisebbségi törvénnyel. (Talán még Szlovéniáról mondható el ez a kicsiny magyar kisebbség esetében.) Dunay magát elfogulatlan tudományos elemzőnek tartja, de akkor hogyan vonhatja kétségbe, hogy a határon túli felelős magyar politikusok valamennyien őszintén kívánják a jó viszonyt, a „kiegyezést" a többségi nemzetekkel. A csak „püspöki ruhá''-sként megemlített Tőkés 1990-ben tagja volt a Romániai Nemzeti Megmentés Tanácsának, és a Magyarok Világszövetsége 1992-es budapesti kongresszusán is szembeszállt a Nyugaton élő magyarok (a Zolcsák-vezette „Erdélyi Világszövetség") éles (de csak verbális!) konfrontációt követelő csoportjával. A gúnyosan geológusi végzettségűként említett Duray pedig az Együttélés nevet adta az általa 1990-ben létrehozott pártnak, és 1992-ben nem ringatta magát olyan ábrándokba, hogy Csehszlovákia szétválását kihasználva az ott élő magyarok az önrendelkezési jogra hivatkozva le tudnának válni Szlovákiáról. Nem ismerek olyan radikális határon túli magyar politikust, aki a realitásokról megfeledkezve ellenséges viszonyt akarna polgártársaival, aki ne tudná, hogy jobb élet csak békés légkörben teremthető meg. Dunay láthatóan kevéssé ismeri a határon túli magyar közösségek gondolkodását, lelkiállapotát, még kevésbé valódi belső viszonyaikat, különben nem vetítené vissza mai megosztottságukat 1994 előttre, s nem állítaná, hogy az Antall-kormány válogatott az egyes vezetők között, támogatva a konfrontációt képviselőket. Ilyenek nem voltak, egyébként pedig mi messzemenően tiszteletben tartottuk az egyes magyar pártok autonómiáját. Vitapartnerem a hazai politikai élettel kapcsolatban sem éppen tudományos kifejezéseket használ. Némely jelzője teljesen elrugaszkodik a valóságtól, sőt becsületbe vág. Mit értsek az alatt, hogy „Az Antall-kormány mellett és mögött meghúzódtak olyan politikai erők, amelyeket pontosabban lehet a soviniszta, fasiszta terminológiát használó kategóriával leírni." Ha ilyenek léteztek volna, nem a kormány közelében, hanem bárhol az országban, akkor a törvény teljes szigorával léptünk volna fel ezek ellen. 1990 eleje óta folytatok politikai vitát Csurka Istvánnal és híveivel, de „Lebensraumról álmodó keretle- gény"-eknek nevezni a MIÉP tagjait a publicisztikában is megengedhetetlen, nemhogy egy tudományos vitában. Soha nem hallottam, hogy a MIÉP (vagy újabban a Jobbik) azonosította volna magát a hitleri faji politikával vagy Szálasi háborús bűncselekményeivel, vagy akár csak mentegette volna azokat. A fennálló határok békés úton történő módosításának követelését lehet álmodozásnak, politikai hibának, vakságnak, kontraproduktívnak nevezni, de nem ütközik semmiféle hazai vagy nemzetközi jogszabályba. Az egykor Magyarországhoz tartozó, ma is magyar többségű területek visszacsatolását kívánó, azt 2005. ősz-tél 291
