Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - VITA - Dunay Pál: Nem értünk egyet
Nem értünk egyet Dunay Pál S okáig gondolkodtam, reagáljak-e Jeszenszky Gézának a Külügyi Szemlében megjelent,1 a recenzió keretein messze túlmutató írására. Nem mintha távol állna tőlem a vitatkozókedv, inkább azért, mert a politika elemzése - mint erre a szerző maga is utal, amikor kijelenti, hogy „egy politikusként tett kijelentés nem tudományos állásfoglalás" (274. o.) - nehéz dilemmával néz szembe: el kell ugyanis döntenie, mérheti-e tudományos kritériumok szerint a politikai cselekvést. Ez határozza meg, érdemes-e mérlegre tenni a magyar külpolitika eredményeit és fogyatékosságait a rendszervált(oz/ tatjást jó másfél évtizeddel követően. Végül úgy döntöttem, érdemes válaszolnom Jeszenszky Géza megjegyzéseire, mert a külpolitika iránt érdeklődőknek joguk van tudni, miben áll nézetkülönbségünk lényege. Válaszolok, mert Jeszenszky Géza és én egyaránt azt szeretnénk, hogy minél jobban teljesítsen a magyar külpolitika, minél többet tegyen a diplomácia az ország elismeréséért és elismertségéért. Aggodalmunk tehát közös. Lehet természetesen, hogy Jeszenszky Géza aggodalmai 1994-1998 majd 2002-2006 között szöktek-szöknek magasba, míg én elsősorban 1990-1994 és 1998-2002 között féltettem az ország nemzetközi kapcsolatait. Azért is érdemes vitatkoznunk, mert Jeszenszky Géza - meggyőződésem szerint - a politikai elit azon részéhez tartozik, akinek van politikai értékválasztása, s abban hosz- szabb ideje nem figyelhető meg lényeges változás.2 Olyan politikusokkal ugyanis, akik egyik nap álliberálisok, másnap álkonzervatívok, harmadnap pedig a Kádár-korszak iránti nosztalgiát kívánják meglovagolni, nem érdemes vitatkozni, mert a vita semmilyen értelmes célt nem szolgál. Végül pedig a választ az is szükségessé teszi, hogy Jeszenszky Géza írásába olyan szubjektív elemeket is belekever, amelyek némi tisztázást igényelnek, annak ellenére is, hogy reményeim szerint idegenek mind az ő írásának, mind pedig szándéka szerint ennek a cikknek a műfajától. Válaszomban három kérdéssel kívánok foglalkozni: Jeszenszky Géza érdemi megállapításaival, forráskezelésével és szubjektív megjegyzéseivel. Ami a magyar külpolitika rendszervált(oz/tat)ás utáni történetének értelmezését illeti, arról meg kell állapítani, hogy értékválasztást tükröz. Bár az ország objektív adottságai, mérete, földrajzi helyzete, szomszédsága, a határon túli magyarság léte behatárolták a 2005. ősz-tél 281
