Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Himmler Tamás: A lengyel külpolitika útjai az 1930-as években
Himler Tamás rontotta, mivel itt megint csak ellenséges táborban foglaltak helyet. Míg Csehszlovákia Moszkvában látta jövőjének biztosítékát, addig Varsó pont a kommunista veszélyre hívta fel a figyelmet. A két ország közti antagonizmust mindinkább fokozták a német agitációk Csehszlovákia ellen, amiből Varsó is kivette a részét. A német propagandából kiindulva Csehszlovákia jövőbeli szétesésének a tényét a lengyel politikai körök olyannyira nyilvánvalónak tekintették, hogy 1934 őszén Pilsudski hadgyakorlatot rendezett Csehszlovákia határán, fürkészve a katonai lehetőségeket Szilézia elfoglalására, ha eljön a pillanat." Csehszlovákia szétdarabolásának német terve teljesen megegyezett a lengyelek középeurópai terveivel. Varsót ugyanis pont egy olyan ojszág vágta el az észak-dél tengelyen elhelyezkedő, reménybeli szövetségeseitől, amelynek felvétele a tengely államai közé ideológiájából és szövetségi rendszeréből kiindulva teljesen lehetetlennek mutatkozott. Következésképp meg kell, hogy szűnjön, amennyiben Varsó érvényre akarja juttatni terveit. E tekintetben Varsó koncepciója a következő volt: 1. Kihasználva a német agressziót, területi követelésekkel lép fel Prágával szemben. Ez a terület Teschen (Cieszyn) vidéke lenne, ahol a lengyel kisebbség aránya igen magas. Ezzel egyben hozzájárulna Csehszlovákia megszűnéséhez. 2. A megszűnő Csehszlovákia keleti részén létrehoznának egy szlovák ütközőállamot lengyel ellenőrzés alatt. Ez hídként szolgálna a tengely déli országaihoz. 3. Az erről is leválasztott Kárpát-Ukrajna Magyarországhoz kerülne, így létrejönne az áhított lengyel-magyar határ, ami még jobban megerősítené az észak-dél tengelyt. Berlin azonban egyáltalán nem várt Varsótól ekkora „önfeláldozást". Megelégedett volna azzal, ha Varsó biztosítja Berlint a semlegességéről, és nem avatkozik be a csehszlovák kérdésbe. Varsó ennek ellenére már 1934 folyamán komoly kampányba kezdett Csehszlovákia ellen. Első lépésként a Gazeta Polska (kormányhű lap) számos, a Csehszlovákiában élő lengyel kisebbség rossz soráról szóló cikkek közölt100 különböző részletkérdéseket kiemelve, hangsúlyozva ezzel is az ott élő lengyelek tarthatatlan helyzetét, és mintegy kilátásba helyezve a lengyel beavatkozást, amennyiben a prágai kormány nem tesz valamit a kisebbség helyzetének javítása érdekében. A Gazeta Polska március 15-i száma például megemlíti Stanislaw Kaszycki, a katowicei rádió szerkesztőjének letartóztatását csehszlovák területen, azt azonban már nem tudni, hogy a letartóztatásra miért és milyen körülmények között került sor.101 Mindenesetre az ügy „jól jött" a lengyel sajtónak. A lengyel sajtókampány 1935-re olyan szinten állandósult, és sok esetben annyira éles hangot ütött meg, hogy még maga Moltke is csodálkozásának adott hangot. Meg is jegyezte, hogy „ilyen tempót csak finisben szabad lovagolni."102 1935. december 18-án - Masaryk halála után - Eduard Benest választották Csehszlovákia köztársasági elnökévé. Ezzel a lépéssel még az addig a csehszlováklengyel megegyezésben reménykedők illúziói is elszálltak, Beck ugyanis egyik legfőbb ellenségének tekintette az új csehszlovák elnököt, s ez fordítva is elmondható volt. A kialakult helyzet meghatározta a következő évek eseményeit lengyel, illetve csehszlovák vonatkozásban. Habár 1936 némi enyhülést hozott a két állam viszonyában, az csak a 256 Külügyi Szemle
