Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Himmler Tamás: A lengyel külpolitika útjai az 1930-as években
/I lengyel külpolitika útjai az 1930-as években lengyel belpolitikai helyzet megváltozásának volt köszönhető, ahol Beck helyzete átmenetileg meggyöngült.103 Csehszlovákia azonban így is egyre jobban elszigetelődött. A Rajna-vidék megszállása után egyértelmű volt, hogy nem számíthat tovább arra a Franciaországra, amelyik még saját határait sem képes megvédeni. De az eddig szilárd alapokon álló kisantant is megtörni látszott, és egyre nyilvánvalóbb volt, hogy sem Románia, sem pedig Jugoszlávia segítségére nem számíthat. Az Anschluss bekövetkeztével Csehszlovákia sorsa is megpecsételődött. A lengyel politika pedig - a németek sugalmazására - újra aktivizálódott, hogy minél nagyobbat markolhasson déli szomszédjából a megfelelő pillanatban. Habár a hivatalos propaganda mindvégig a Teschen vidékén élő kisebbség nevében lépett fel, és a terület visszaszerzését tűzte ki elsődleges céljául, az észak-dél tengely szempontjából Szlovákia leválasztása és a magyar-lengyel határ létrejötte sokkal fontosabb feladatnak számított. Ennek érdekében Beck igyekezett kihasználni a szlovák autonóm törekvéseket, megígérve mindenféle segítséget, csakhogy a későbbiekben Szlovákiát felhasználhassa saját politikai céljai megvalósítására. A kapcsolatok felvétele a szlovák autonomistákkal már 1933-1934 fordulóján megkezdődött. Ekkor azonban a lengyel vezetésnek még nem volt konkrét koncepciója Szlovákiát illetően. Anyagi és egyéb támogatásaiknak, illetve a kapcsolatok keresésének egyetlen célja a csehszlovák állam integritásának gyengítése volt. A kapcsolatok csak 1937 második felében vettek nagyobb lendületet, amikor Kazimierz Papée prágai lengyel követ megbízást kap Becktől, hogy dolgozzon ki egy átfogó tervet Csehszlovákia belső meggyengítésére és a szlovák szeparatizmus felkarolására. Papée az év októberére készíti el tervezetét. Ebben kifejti, hogy az adott helyzetben a szlovákoknál meglehetősen nehéz lesz komoly eredményeket felmutatni azok bizalmatlansága miatt a varsói kormány irányába. A bizalmatlanság Varsó ismételt kétarcúságának volt köszönhető. Míg egyik oldalon biztosították a szlovákokat teljes odaadásáról, addig a másik oldalon a szlovák érdekekkel ellentétes területi ígéreteket tett Budapestnek, nehogy elveszítse Magyarországot a vertikális tengely szempontjából. Papée a negatívumok ellenére látott esélyt a szlovák-lengyel érdekek közelebb hozására. Ezt szerinte a leghatékonyabban a polonofil eszmék széles körű terjesztésével és a csehellenes propaganda fokozásával lehet elérni. További lehetőségek a lengyel kormány számára elsősorban kulturális jellegűek lehetnének, mint a szlovák nyelv, kultúra és irodalom támogatása és szlovák jellegének kihangsúlyozása. Nem utolsósorban pedig a szlovák és lengyel egyházi kapcsolatok elmélyítése.104 Látható tehát, hogy meglehetősen átfogó program készült, ami mindent megmozgatott, csakhogy a jövőben Szlovákia a lengyel érdekeket képviselhesse. A tervezet gyakorlatba való átültetésével Waclaw Lacinskit bízták meg, aki a pozsonyi konzulátus vezetője volt. A jelentős anyagi támogatások, amelyeket a konzulátus Varsótól kapott, és Lacinski elszántsága beindította a lengyel projektet. Mégsem tudott kellő eredményeket felmutatni. A pozsonyi konzul nem sokkal később arra panasz2005. ősz-tél 257