Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Himmler Tamás: A lengyel külpolitika útjai az 1930-as években
A lengyel külpolitika útjai az 1930-as években tek és nem utolsósorban a lengyel vezetés nyomására a külügyminisztert visszahívták. Helyét a lengyelek számára sokkal elfogadhatóbb Antonescu vette át. Antonescu kinevezésével a magyar-román közeledés kérdése is újból napirendre kerül. Budapest új nagykövetet kapott Bossy személyében, akivel rövidesen megindulnak a tárgyalások a fegyverkezési egyenjogúság elismeréséről. Bukarest tehát - többek közt a lengyel közvetítés hatására - békésebbnek mutatkozott. A korábban Titulescu által pénzelt Universul című antirevizionista lap is beszüntette Magyarország elleni kirohanásait. Mindebből a lengyel vezetést hosszú távú következtetéseket vont le.78 Újra felcsillant a remény a jövőbeli lengyel szövetségesek közelebb hozására. Ennek jegyében utazott Beck 1937. április 22-én Bukarestbe, ahol addigra az új román külügyminiszter már vissza is utasította a kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötését Moszkvával. Beck felhívta román kollégája figyelmét a magyar kérdés fontosságára, és javasolta, hogy a román kormány ez ügyben próbáljon meg valamiféle gesztust tenni Budapest felé. Az erélyesség kedvéért június 7-én Moscicki köztársasági elnök is Bukarestbe utazott, ahol a külügyminiszterhez hasonlóan ő is a román-magyar kiegyezést sürgette. Mindeközben a lengyel vezetés nem győzi nyugtatni a magyarokat, nehogy valamivel is kihívják a románok ellenszenvét. Kánya nem volt ennyire idealista. Nagyon is tisztában volt azzal, hogy belátható időn belül nem kerül sor semmiféle közeledésre Románia és Magyarország között. Beck hiába biztosította őt genfi találkozójuk alkalmával, hogy ígéretet kapott rá, miszerint a román fél keresni fogja a megegyezést Magyarországgal, és hamarosan új román kormány alakul, ami még több reménnyel kecsegtet, a magyar külügyminiszter szkepticizmusának adott hangot.79 Kánya hitetlenkedése az idő múlásával igazolódni látszott, mivel nem egész egy évre rá a távolság még mit sem csökkent a két ország között, holott Kobylanski egyetlenegy alkalmat sem szalasztott el, hogy figyelmeztesse a magyarokat, határozottabb lépéseket kellene tenniük. Amit a lengyel vezetés nem akart bevallani magának, az volt, hogy 1938 elejére közép-európai újjárendezési tervük a holtpontra jutott. Több mint kétévi egyeztetés és közvetítés után a blokk leendő tagjainak közelebb hozása nem sikerült. Egyes esetekben a kialakult helyzet még rosszabb volt, mint a tárgyalásokat megelőzően. Mindenki a németekre várt. Senki sem mert akár egy lépést is tenni, bármilyen szövetséget kötni, addig, amíg nem lehetett tudni, mi lesz a németek következő lépése. Beck 1938 májusában sajnálkozását fejezte ki Horynak, hogy a románok még mindig nem bírták elhatározni magukat, és egyszer mint Románia, máskor mint kisan- tant akarnak tárgyalni. Ezért utasította Arciszewskit, hogy emlékeztesse a román királyt arra, hogy „Romániának jól felfogott érdeke a Magyarországgal való détente létesítése, de ezt a kisentente keretében nem fogja létrehozni tudni".80 Arciszewski szerint a közeledés azért nem halad, mert a román közvélemény abból a téves elképzelésből indul ki, hogy a német veszély elsősorban Magyarországot fenyegeti, ezért azt reméli, hogy a védekezés szempontjából Magyarország kénytelen lesz kiegyezni olcsó áron a kisantanttal.81 Ekkorra azonban már a kisantant az utolsókat rúgta, nem volt nagyon miben bízniuk a románok2005. ősz-tél 251
