Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Himmler Tamás: A lengyel külpolitika útjai az 1930-as években
Himler Tamás nak. Arciszewski megemlítette, hogy Bukarestre Belgrádon keresztül kellene nyomást gyakorolni. Nem is olyan rég a lengyel politika belgrádi kudarca Bukarest felé terelte az érdekeket. Most ugyanaz történik, csak éppen fordítva. Vissza Belgrádba! - hangzott a varsói vezényszó. Ekkora azonban megváltozott mind a belgrádi politika természete, mind pedig azok a külső körülmények, amelyek gátolták Jugoszlávia közeledését Varsóhoz és Budapesthez. Végbement az Anschluss, a két ellenséges tábor pedig ugyanazzal a keserű szájízzel vette tudomásul, hogy Németország szomszédja lett. A tengely déli pólusa - Olaszország Beck 1938. január 13-án Berlinbe látogatott, hogy kipuhatolja a németek terveit elsősorban Csehszlovákiára és Ausztriára nézve. A kérdés már nem az volt, megtörténik-e a két ország bekebelezése, hanem hogy mikor fog megtörténni, és ami lengyel szempontból még fontosabb, melyik lesz az első.82 Hitler biztosította Becket, hogy továbbra is tiszteletben tartja a lengyel-német megnemtámadási szerződést, és nem lép fel követelőén Gdanskot illetően. Ezután Beck felhívta a Führer figyelmét a csehszlovákiai lengyel kisebbség nehéz helyzetére. A kancellár megértést tanúsítva kijelentette: megengedhetetlen, hogy az egyre jobban a szovjetek befolyása alá kerülő Csehszlovákia integritása megmaradjon. Hitler beszámolt még ausztriai tervéről, amelyet röviden csak úgy summázott, hogy „villám" akcióra lesz szükség.83 Miután Beck megbizonyosodott, hogy az Anschluss hamarosan bekövetkezik, a beszélgetést a dunai medence térségére terelte. A külügyminiszter ugyanis úgy gondolta, hogy kellő időzítéssel Ausztria bekebelezéséből akár hasznot is húzhat, igy erősíteni tudja közép-európai befolyását. Beck kifejtette Göringnek, hogy a lengyel politika fő célja, hogy visszaszorítsa a kommunista befolyást a Kárpátok térségében, egyben biztosította a Führert, hogy ebben a térségben nem törekszik nagyhatalmi politikára, csupán Romániával igyekszik szorosabb kapcsolatot fenntartani, amely Lengyelországhoz hasonlóan kommunizmusellenes. Hozzátette, mivel Lengyelország igen jó kapcsolatokat ápol Magyarországgal, ezért kötelességének érzi, hogy egyben közvetítő szerepet vállaljon a magyar-román kapcsolatok enyhítésében. Örömének adott hangot, hogy Németország szintén szívén viseli azon országoknak a sorsát (értsd: Magyarország, Románia, Jugoszlávia), amelyek Lengyelország számára sem közömbösek.84 Berlinben Beck jellegzetes ködösítésén azonnal átláttak.85 Rájöttek, hogy a lengyel külügyminiszter bármennyire is a németek szája íze szerint fogalmaz, mégiscsak magához akarja venni a kezdeményezést Közép-Európában. Arról nem is beszélve, hogy a tervezett közép-európai „észak-dél tengely" híre már régóta megérkezett Németországba is, ami természetesen egyáltalán nem egyezett a németek hosszú távú érdekeivel. Hitler, hogy kiugrassza a nyulat a bokorból, arra kérte Becket, maradjon még pár napot Stojadinovic megérkezéséig, hogy együtt újratárgyalhassák a Közép252 Külügyi Szemle
