Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)

2005 / 3-4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Himmler Tamás: A lengyel külpolitika útjai az 1930-as években

Hhnler Tamás mány a németek álláspontjára helyezkedett Franciaország és a Szovjetunió ellenében. Már Barthou 1934. április 22-i varsói látogatása alkalmával16 kifejtette Pilsudski, hogy Lengyelország nem hagyhat fel „ellensúlyozó" politikájával, valamint rosszallását fe­jezte ki Párizs Moszkvához való közeledése miatt. A marsall szerint a Szovjetunió belső problémái miatt hamarosan összeomlik, de még ha nem is történne így, akkor sem volna szabad megengedni, hogy a Szovjetuniót felvegyék a Népszövetségbe,17 mivel így nö­velhetné aktivitását a közép-európai térségben, ami Varsónak egyáltalán nem hiányzott. Lengyelország mellett még egy sor további közép-európai állam érdekeit sértette volna a Szovjetunió „európai" jelenléte: Romániának Besszarábia miatt lett volna kényes, Ma­gyarországnak hagyományos bolsevizmusellenessége miatt, de Jugoszlávia és a balti államok sem lelkesedtek a Szovjetunióért. A paktum végül nem jött létre, a Szovjetunió­nak mégis sikerült „közelebb jutnia" Európához, ugyanis felvették a Népszövetségbe,18 (elsősorban Barthou-nak köszönhetően) valamint védelmi szerződést kötött Franciaor­szággal és Csehszlovákiával.19 1935. május 12-én komoly fordulat állt be Lengyelország életében. Meghalt Józef Pilsudski, a lengyel állam újraélesztője és a modern kori Lengyelország legfőbb vezető­je. Halálával azonnal megindult a harc a hatalomért. Ebben a belpolitikai küzdelemben Beck, Pilsudski legfőbb bizalmasa sem érezhette tovább biztonságban pozícióját. Tárcája megtartása érdekében először is biztosította mind a hadsereg vezérkarát, mind pedig az új elnököt20 függetlenségéről és lojalitásáról, majd pedig újból előtérbe helyezte a részben általa, részben pedig Pilsudski által kidolgozott közép-európai blokk tervét. Ez­zel személyéről a tervre terelte a figyelmet, ami Pilsudski keze nyomát is viselte, így az kimondatlanul is kötelező érvényűnek volt tekintendő. Beck tehát meg tudta erősíteni hatalmát, és ehhez nagyban hozzájárultak külpolitikai elképzelései is. A külügyminisz­ter szerint a Pilsudski halála által árván maradt nemzetnek meg kell erősíteni pozícióját, megérett tehát a helyzet, hogy a lengyel vezetés komolyabb lépéseket tegyen egy szövet­ségi rendszer létrehozása érdekében. Hozzálátott tehát külpolitikai elképzeléseinek realizálásához. A cél a lehető legtöbb közép-európai állam egységes szövetségi rendszerbe hívása volt. A szövetség korpuszát a Varsó-Budapest-Belgrád-Róma tengely képezte volna, elágazásokkal Skandinávia, a balti államok és Románia felé.21 Beck jól tudta, hogy tervét csak a kisantant megbontá­sán keresztül tudja megvalósítani, és ehhez az út Románián vagy Jugoszlávián keresztül vezet. Addig ugyanis, amíg antagonizmus áll fenn Magyarország és a kisantant között, a lengyel politika nem tud előbbre haladni. Beck, csakúgy, mint Pilsudski, Csehszlová­kiát eleve elveszettnek gondolta, így terveiben csak mint későbbi Szlovákia szerepelt. Romániát kölcsönös segítségnyújtási egyezmény, és jó baráti kapcsolatok fűzték Len­gyelországhoz. Ez azonban megkopni látszott, amióta a szovjetbarát Titulescu irányította a külpolitikát. Jugoszláviában a Stojadinovic vezette új jobboldali kormány kapott bizal­mat, ami alapot adhatott Lengyelországnak a közeledésre, de a kisantant szempontjából 234 Külügyi Szemle

Next

/
Oldalképek
Tartalom