Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Schweitzer András: A négyszer megoldott Izrael/Palesztina-konfliktus és korunk "rejtett kérdése"
Schweitzer András minden nem iszlám metódus kudarcot vallott, hogy Palesztinát felszabadítsa a megszállás alól - ismét az iszlám megoldás kerül előtérbe mint egy hathatós és népszerű eszköz a megszállt területek felszabadítására".38 A fegyveres palesztin ellenállás a korábbinál jelentősebb mértékben támaszkodik a régióbeli - immár nemcsak a szomszédos arab, hanem az egyéb iszlám - államok támogatására. A megszállt területeken működő iszlamista csoportok elszántságát nagymértékben fokozta az izraeli kivonulás Dél-Libanonból, amit e csoportok (nem teljesen indokolatlanul) a Hezbollah győzelmeként értékeltek. A dél-libanoni iszlamista szervezet - amelyet általános vélemény szerint Irán támogat - azóta a palesztin ellenállást segíti fegyverekkel és szakértőkkel. Eközben amerikai és izraeli értesülések szerint a Hamász költségvetésének jelentős része Szaúd-Arábiából származik.39 2002 januárjában az izraeli hatóságok feltartóztattak egy hajót, amely fegyvereket és lőszereket szállított - az általánosan lefogadott vélekedések szerint - Iránból a Palesztin Hatóságnak. Elmondható-e, hogy a konfliktus már egy ötödik (iszlám kontra Izrael) szakaszába jutott? A tanulmányban eddig aszerint különböztettük meg a szakaszokat, hogy megvizsgáltuk, mely csoport az, amelyik a terület iránt politikai igényekkel lép fel, amelyik politikai küzdelmet folytat a nemzetközi porondon és részt vesz a katonai konfrontációkban. A korábbi szakaszokban e kérdésekkel a szereplőket egyértelműen meg lehetett határozni. Ezúttal más a helyzet. Miközben a nemzetközi küzdőtéren zajló politikai/diplomáciai harcot Palesztináért mindmáig a PFSZ és a Palesztin Hatóság képviseli, a fegyveres harcot az 1990-es évek közepe óta egyre inkább az egyes fundamentalista ideológiájú iszlám államok és nemzetközi szervezetek által pénzelt iszlamista csoportok folytatják. A politikai és a katonai küzdelem közti kapcsolat nyilvánvaló. Az Izrael Állam létét el nem ismerő, iszlamista csoportok, a Hamász, az Iszlám Dzsihád nagymértékben befolyásolták a PFSZ-szel folyó béketárgyalások esélyeit. Az oslói békefolyamat késlekedéséhez, illetve Netanyahu és Sáron hatalomra kerüléséhez (1996, illetve 2001) is elsősorban az iszlamista csoportok terrorhulláma vezetett. Az izraeli miniszterelnökök pedig „meghálálták" a gesztust, tovább erősítve a küzdelem iszlamista jellegét. Netanyahu régészeti feltárás megkezdését engedélyezte a Haram/Templomhegy fala mentén, megrémítve ezzel a muszlimokat, akik mindig is tartottak attól, hogy az izraeliek megkísérlik kisajátítani a szent helyet, vagy kárt okoznak benne. Ariel Sáron még ellenzéki vezetőként hasonló riadalmat keltett, amikor szimbolikus aktusként sétát tett a Templomhegyen, mely cselekedete a második palesztin felkelés (az egyik templomhegyi mecsetről Al-Ákszának nevezett intifáda) közvetlen kiváltója volt. Jelentős részben a konfliktus vallásos-szimbolikus aspektusának éleződésével magyarázható, hogy az oslói tárgyalásoknak Jeruzsálem végső státusáról folyó szakaszában a város megosztásának kérdése megoldhatatlan feladattá nőtte ki magát. Nem alaptalan feltételezni, hogy a konfliktus az Izrael kontra iszlám konfliktussá alakulás határán van. Mindeközben a vallás az izraeli oldalon is növekvő szerepet kap. Ehud Barak több ízben nyilvános cáfolatára kényszerült annak, hogy beleegyezett volna, hogy a palesztin 166 Külügyi Szemle
