Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - M. Szebeni Géza: Bekezdések az Egyesült Államok és a Vatikán kapcsolatai történetéből-kitekintéssel az iraki konfliktusra
Bekezdések az Egyesült Államok és a Vatikán kapcsolatai történetéből nak a véleményét.31 Igyekezett kisebbíteni a vatikáni illetve az amerikai nézőpontnak a különbségét, cáfolta, hogy lehűlt a kétoldalú viszony, s több alkalommal módjában volt szentszéki partnereinek kifejteni, hogy az Egyesült Államok biztonságáért felelős elnök nem ülhet ölbe tett kézzel, elfogadva azt a fenyegetést, amelyet az iraki rezsim fegyver- arzenálja jelent. Kifejtette, hogy tisztában vannak a katonai akció kockázatával, annak a térség stabilitására gyakorolt hatásaival, következményeivel. Amerikai értékelés szerint azonban az iraki rezsim életben hagyása még nagyobb kockázatot jelent, ezért kénytelenek a kisebbik rosszat választani. A katonai akciót mindenképpen megindítják, tekintet nélkül arra, hogy a szövetségesek, barátok részéről kapnak-e további támogatást. Hangsúlyozta, hogy nem a háború, hanem a fenyegetés megszüntetése a cél, és ehhez meg kell változtatni az iraki rezsimet, s nem titkolta, hogy szívesen hallotta volna, hogy a Vatikán elítéli az iraki rezsim emberi jogi visszaéléseit, erre azonban nem került sor. A harci cselekmények megindítása előtt az amerikai külügyminiszter 2003. március 17-én telefonált Mons. Tauran „külügyminiszter"-nek s közölte vele, hogy ha Szaddám nem válaszol az elnök felszólításának, hogy hagyja el Irakot, a következő lépés a katonai beavatkozás lesz. Biztosította arról, hogy az Egyesült Államok figyelembe veszi a pápa aggodalmait, és mindent megtesz annak az érdekében, hogy csökkentse a veszteségeket és a szenvedést.32 A negyvennyolc órás ultimátum lejártával a 2003. március 20-ára virradóra meginduló harci cselekményeket az Osservatore Romano ugyanaznap délutáni száma A háború őrültsége főcímmel adta hírül. A Szentszék sajtóirodája nyilatkozatot adott ki, melyben az állt, hogy „A Szentszék mély fájdalommal vette tudomásul a legutóbbi iraki események alakulását. Egyrészt sajnálja, hogy az iraki kormány nem fogadta el az Egyesült Nemzetek Szervezete határozatait, illetőleg a pápa felhívását, másrészt sajnálja, hogy megszakadtak a nemzetközi jog szerinti, az iraki dráma békés megoldását célzó tárgyalások." II. János Pál az ellenségeskedések megindulását követően két alkalommal is megszólalt (2003. március 22-én és 23-án) kijelentve, hogy a háború az emberiség sorsát fenyegeti, és csakis a béke útja vezet egy igazságosabb és szolidárisabb emberi társadalom felé, az erőszak és a fegyverek soha nem képesek megoldani az emberiség gondjait. A háborúval összefüggésben más vélemények is elhangzottak, nevezetesen, hogy veszélybe került a keresztény-iszlám párbeszéd, amelynek a folytatása II. János Pál pápaságának az egyik legfontosabb célkitűzése volt. Másrészről - mondhatni a katolikus civil társadalom részéről - megfogalmazódott: „A nyugati ipari államok története a második világháború után a demokrácia és a béke fél évszázadának a története. Az új paradigma kimondja: a nemzeti érdek hatalom- és presztízspolitikáját a regionális szintű kölcsönös megértés, közeledés és a kiengesztelődés politikája váltja fel. (...) Az Egyesült Államok jelenlegi kormánypolitikája ellentétes e világ-ethosz gondolattal. Ifjabb Bush elnökké történt beiktatása óta számos jelét adta a világközösség semmibevételének. Bush Amerikájának voltaképpen nincs szüksége szövetségesekre, sőt NATO-szerződésre vagy ENSZ-char- tára sem, sőt a terrorizmusellenes koalíció is csupán felesleges akadály Amerika cselek2005. ősz-tél 147
