Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - ÉSZAKI RÉGIÓ - Dobos Edgár: Északi változatok integrációs politikára: Svédország és Finnország szocializációja az Európai Unióban
Dobos Edgár tos finn kezdeményezést, éles kritikát kapott viszont a csecsenföldi orosz agresszióval szembeni erélytelen és békéltető hozzáállása miatt.157 Az EU-amerikai viszonyt kétoldalú szinten és intézményes EU-NATO vonatkozásban is általános fejlődés jellemezte a svéd elnökség idején. A koszovói válság nem bénította meg a finn elnökség munkáját, sőt kifejezetten elősegítette az EU civil válságkezelő képességeinek fejlesztését célzó finn törekvéseket. Mindazonáltal a koszovói és a nyugat-balkáni helyzet jól illusztrálta azt a kihívást, amit az Európai Tanács más uniós intézményekkel szembeni vagy külső képviselete jelent (például a stabilitási paktum vagy a bizottsággal való viszony esetében).158 Finnország geopolitikai helyzetéből fakadóan nagy hangsúlyt kapott az unió északkeleti regionális politikája, különösen az Oroszországhoz fűződő viszony.159 Az EU-orosz együttműködés fejlesztésére vonatkozó finn tervek a közös stratégiában és a partnerségi és együttműködési megállapodásban öltöttek testet, valamint az 1997-ben előterjesztett Északi Dimenzió továbbfejlesztésében. A finn elnökség idejére esett az Ukrajnával kapcsolatos közös stratégia kidolgozása is, melyet a tanács helsinki ülésén hagyták jóvá. Az Északi Dimenzió példája jól mutatja a képviseleti szerep kettősségét: az elnökség lehetőséget nyújt a kis államok számára a vezetői szerep gyakorlására a külső színtéren, ugyanakkor a többi tagállam helyzete, hozzáállása és egy-egy külső esemény meghatározzák az elnökség mozgásterét.160 A csecsenföldi orosz katonai beavatkozással szembeni európai kritikák korlátozták az EU-orosz viszony fejlesztésével kapcsolatos finn ambíciókat, sőt a tanács helsinki ülésén szankciókat fogadtak el Oroszországgal szemben.161 Az EU bővítése folyamatosan napirenden maradt a finn és a svéd elnökség idején is. A bővítési folyamatot illetően a finn elnökséget alapos felkészülés és a tárgyalások továbbvitele jellemezte, ekkor született döntés a csatlakozási tárgyalások megkezdéséről Bulgáriával, Lettországgal, Litvániával, Máltával, Romániával és Szlovákiával, Törökországot pedig tagjelölt országgá nyilvánították.162 A finn kormány - szorosan együttműködve Javier Solanával, az EU külpolitikai főképviselőjével - az EU- NATO közötti viszony fejlesztését célzó munkálatokban is szerepet vállalt. Ez meglepőnek tűnhet egy NATO-n kívüli ország részéről, a magyarázat valószínűleg abban rejlik, hogy Finnország elutasítja ugyan a biztonsági garanciát, ugyanakkor érdekelt az Egyesült Államok európai jelenlétében.163 Finnország tehát igen aktív szerepet vállalt az EU külső képviselete szempontjából, és sikerült összehangolnia az „összeurópai érdekeket" a sajátos finn érdekekkel, a csecsenföldi háború nyilvánvalóvá tette ugyanakkor a külső események és szereplők elnökséget korlátozó hatásait. Összegzésként megállapíthatjuk, hogy a finn és a svéd elnökség nagy hangsúlyt fektetett az Észak-Európával mint régióval kapcsolatos kérdésekre, illetve a finn és svéd társadalom által preferált értékekre, állandóan politikai napirenden tartva a bővítés, a környezetvédelem és az átláthatóság témakörét. Mindkét északi tagállam komolyan vette a közvetítői szerepet, új tagállamként igyekezett demonstrálni, hogy megbízható európai partner, és komoly elismerést aratott a gyakran nehéz helyzetekben elért komp64 Külügyi Szemle
