Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - ÉSZAKI RÉGIÓ - Dobos Edgár: Északi változatok integrációs politikára: Svédország és Finnország szocializációja az Európai Unióban
Északi változatok integrációs politikára: Svédország és Finnország szocializációja az EU-ban romisszumokért. Különbségek mutatkoztak azonban olyan helyzetekben, amikor a közvetítői szerep által diktált normák és a nemzeti érdekek között ellentét állt fönn. Amíg Svédország némileg kevésbé habozott felhasználni az elnökséget nemzeti érdekei elősegítésére, Finnország jobban alkalmazkodott a semlegesség és a pártatlanság normájához. Ennek lehetséges magyarázata az, hogy a kedvező hírnévre való törekvés döntő tényező volt a finn esetben: az EU-elnökség szerves részét képezte a hosszú távú finn stratégiának, mely igyekezett megalapozni Finnország helyét az unió magjához tartozó államok között. Ez sikeres stratégia volt, amennyiben a finn kormány szert tett a kívánt reputációra, mint az egyik legkonstruktívabb és leghatékonyabb elnökség irányítója. Mindazonáltal ennek ára volt: a tényleges politikai érdekek sérülése. Ebben a tekintetben Svédország sikeresebben védte meg a rövid távú nemzeti érdekeit.164 Az euróövezethez való csatlakozás kérdése Finnország az egyetlen északi EU-tagállam, amely bevezette az eurót. A fő politikai és társadalmi szereplők között széles körű konszenzus alakult ki az euró mellett, ami kedvezően hatott a közös pénz társadalmi támogatottságára is. A Gazdasági és Monetáris Unió (EMU) harmadik szakaszában való részvételt a finnek többsége továbbra is kedvezően ítéli meg. Az európai integrációval kapcsolatban a svédországi közbeszédet a közvélemény és a politikai elit közötti éles törésvonal jellemzi. A svéd társadalom jelentős része az EU föderális irányba fejlődése iránti szkepszisének és a svéd politikai elittel szembeni bizalmatlanságának is hangot adott az euró bevezetéséről szóló 2003- as referendum során. Érdekes módon a svéd társadalom euroszkeptikus attitűdje nem fejtett ki érdemleges hatást a finn közvéleményre, és az euró bevezetését követő pozitív finn tapasztalatok sem befolyásolták érdemben a svéd közvéleményt.165 Svédországban Carl Bildt liberális-konzervatív kormánya (1991-1994) az európai integrációban való aktív részvételt tűzte ki célul. A csatlakozási tárgyalásokon a svéd delegáció egyoldalú nyilatkozatban rögzítette, hogy az EMU harmadik szakaszában való részvételről a parlament dönt a későbbiekben, így a svéd uniós tagságról szóló 1994-es népszavazás előtt nem vált kampánytémává a monetáris unió kérdése. Az EU-hoz való csatlakozást követően azonban - párhuzamosan az unió támogatottságának drámai mértékű csökkenésével - felerősödött a svéd-GMU viszony jövőjéről szóló referendum iránti társadalmi igény. 1995 őszén Ingvar Carlsson szociáldemokrata kormánya (1994-1996) megbízott egy szakértői bizottságot, hogy készítsen elemzést Svédország euróövezethez történő csatlakozásának vagy kívül maradásának a valószínűsíthető hatásairól.1"6 Az úgynevezett Calmfors-bizottság megállapította, hogy Svédország számára előnyösebb, ha 1999-ben nem csatlakozik a valutauniót létrehozók csoportjához. Mindazonáltal az elemzők ajánlásokat tettek, és javasolták, hogy az esetleges gazdasági és politikai költsé2005. ősz-tél 65
