Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - ÉSZAKI RÉGIÓ - Dobos Edgár: Északi változatok integrációs politikára: Svédország és Finnország szocializációja az Európai Unióban
Északi változatok integrációs politikára: Svédország és Finnország szocializációja az EU-ban szavai, aki így vélekedett a semlegességi doktrína és a svéd nemzeti identitás közötti ösz- szefüggésről: „Az a tény, miszerint Svédország 135 esztendőn át békében élt, kétségkívül erős pszichológiai hatást gyakorolt a svéd társadalom biztonsággal kapcsolatos gondolkodásmódjára [...] Bármi is a magyarázat arra, hogy elkerültük a háborúkat, nehéz lenne meggyőzni a svédeket arról, hogy biztonságukat a semlegességi [...] politika feladása garantálja."103 Úgy tűnik, hogy a semlegességre való hivatkozás a svéd politikai liturgia lényeges elemévé vált, a NATO-val folytatott titkos együttműködés tényénél erősebbnek bizonyult a semleges Svédország mítosza. Amennyiben a semlegességi politika történeti folytonosságáról szóló anakronisztikus elbeszélés továbbra is alkalmas szavazatszerzésre, belpolitikai szükségletek kielégítésére, ezt nyugodtan elkönyvelhetjük a politikai elit érdekeinek megfelelő szocializációs folyamat sikerének.104 Regionális együttműködés és az EU Északi Dimenziója A nemzetépítéshez hasonlóan beszélhetünk régióépítésről (region-building) is, amely éppúgy a belefoglalás (inclusion) és a különbségtétel (exclusion) egyidejű, a mi/ők és a kívül/belül dimenziókat elhatároló folyamatán alapul. A régióépítés célja egy államhatárokat keresztező, térbeli és időbeli identitással rendelkező „elképzelt regionális közösség" konstruálása.105 Az észak-európai együttműködésről szóló szakirodalomban a „Skandinávia" fogalom Dániát, Norvégiát és Svédországot foglalja magában, míg az északi régió, a „Norden" fogalma a skandináv magterülethez képest perifériának számító Finnországot és Izlandot is. A regionális identitások kialakulását magyarázó iskolák közül az egyik szerint a külső hatalmi viszonyok és a geopolitikai tényezők formálják a regionális identitásokat. A másik iskola a kulturális tényezők és a regionális szereplők -nemzetközi nem kormányzati szervezetek, nemzetek, államok, kormányzatok, pártok, kereskedelmi vállalatok, szakszervezetek és kulturális szereplők - régióformáló szerepét domborítja ki.106 Eszak-Európa vonatkozásában mindkét megközelítés indokolt, sőt a külső és belső tényezők kölcsönösen is hatottak egymásra.107 Az északi percepció szerint mindenesetre éppen „alulról építkező" jellege különbözteti meg az északi regionális együttműködést a demokratikus deficittől szenvedő európai integrációtól. Amitai Etzioni szavaival „nincs még egy olyan régió Európában, de a világban is csupán kevés, ahol a kultúra, a nyelv, az etnikai eredet, a politikai struktúra és a vallás [...] olyan hasonló volna, mint az északi régióban."108 Bengt Sundelius szerint az északi regionális dinamika forrása társadalmi természetű, vagyis a kulturális hasonlóságok képezték a második világháború után elmélyülő északi integráció legfőbb hajtóerejét.109 A hidegháború idején az északi együttműködés elsősorban a low politics terepén nyilvánult meg. Az Északi Tanács 1952-es alapítását követően az északi kormányok „telefondiplomáciát" folytattak egymás között és szorosabbá váltak az informális társadalmi hálózatok 2005. ősz-tél 55
