Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - ÉSZAKI RÉGIÓ - Dobos Edgár: Északi változatok integrációs politikára: Svédország és Finnország szocializációja az Európai Unióban
Északi változatok integrációs politikára: Svédország és Finnország szocializációja az EU-ban got mutatnak, mint a kevésbé fejlett nagyok. Ezzel szemben Svédország, Norvégia és Svájc egyáltalán nem vagy csak viszonylag későn csatlakozott az Európai Unióhoz.47 A fenti gondolatmenet szerint ha egy nemzet önértelmezésében az EU-tagság az önazonosságra nézve fenyegető tényezőként jelenik meg, az integrációs politika „vonakodó" (reluctant) lesz. Természetesen az identitáskonstrukciók egyes alkotóelemei idővel veszíthetnek jelentőségükből, irrelevánssá válhatnak (mint a svéd semlegesség a hidegháború után) vagy akár kudarcot is vallhatnak (mint a svéd jóléti modell az 1990-es években). A svédek és a finnek európai azonosulását segítheti elvileg a közös történelmi mintákra (humanizmus, felvilágosodás stb.) való hivatkozás. Ezzel a törekvéssel összhangban áll napjainkban a közös európai történelem elbeszélését és a nemzeti mítoszok lebontását célzó könyvek garmadája, illetve az EU eredetmítoszának a felépítését célzó vállalkozások, amelyek az európai integráció aranykorát az „alapító atyák korával" azonosítják.48 A probléma abban áll, hogy az európai történelemre való emlékezésnek számos eltérő módja létezik. A feltételezett közös európai örökség megítélése szempontjából a mélyen gyökeret eresztett nemzeti történelmi narratívák jelentős mértékben különbözhetnek.49 A svéd kollektív identitás a XVI-XVII. századi birodalmi felemelkedéstől kezdve a XX. század végéig a (kontinentális) Európától való mentális elhatárolásra épült, és a határkijelölés folyamatában a külpolitikai gyakorlatnak fontos szerepe volt.50 A finnek a Nyugat és Kelet közötti geopolitikai sodródás évszázadai során gyakran megosztottak voltak a nyugat-európai mintakövetés vagy önálló hídfőszerep kérdésében. Az 1990-es évek közbeszédében azonban vitathatatlanul uralkodóvá vált az a felfogás, miszerint Finnország visszatért a „természetes" otthonát jelentő Nyugathoz és az EU-tagság e „hazatérés" szimbolikus kifejeződése.51 A svéd és a finn politikai elit identitáspolitikája és a nemzeti versus európai azonosulás elemzéséhez támpontot nyújthat a szociálpszichológiai és a kritikai geopolitikai megközelítés. A társadalmi identitás elmélete (Social Identity Theory) szerint egy csoporthoz (ingroup) való tartozás magában foglalja a csoporton kívüli világtól (outgroup) való kategorikus elhatárolódást.52 Az identitás felépítése „tükrök halálosan komoly játéka", amely a különbségtétel és belefoglalás nyelvezetén (language of differentiation and integration), illetve egy személy vagy közösség külső és belső identifikációs gyakorlatainak bonyolult, időbeli interakcióján keresztül megy végbe.53 A kritikai geopolitikai megközelítés különös figyelmet szentel azoknak a határkijelölő gyakorlatoknak és „színjátékoknak" (performances), amelyek az államok mindennapi életét jellemzik.54 A külpolitika határkijelölő társadalmi jelenségként és a mentális térkijelölés (mental mapping) eszközeként is értelmezhető. Indokolt különbséget tenni a „mentális térkép" és a földrajzi térkép között, a svéd „mentális ablak" például mindig is nyitottabb volt Északra és az angolszász világra, mint az európai kontinensre.55 A földrajz- és a történelemoktatás mellett a külpolitikának is óriási szerepe van a társadalmi-térbeli tudatosság (socio-spatial consciousness) létrehozásában és újratermelésében, valamint a barát/ellenség viszony meghatározásában. Ebben az értelemben a 2005. ősz-tél 47
