Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - ÉSZAKI RÉGIÓ - Dobos Edgár: Északi változatok integrációs politikára: Svédország és Finnország szocializációja az Európai Unióban
Dobos Edgár vennünk a történeti kontextust és a saját/másik (mi/ők) viszony felépülését.18 A nemzeti identitás lassan, ám folyton változik és újratermelődik a hétköznapi gyakorlatokon keresztül, amiben a térképek, a történelemkönyvek és a média mellett nagy szerepe van a múlt politikai felhasználásának helyéül is szolgáló kül- és biztonságpolitikai diskurzusoknak.19 A nemzeti identitással egyidejűleg kibontakozóban van egyfajta európai identitás, a kétféle önazonosság közötti viszony azonban pozitív összegű játékként írható le. Az európai és a nemzeti identitás kölcsönösen áthatja egymást, az európai azonosság- tudat erősödése nem feltétlenül történik a nemzeti identitás rovására, amely továbbra is a legfontosabb társadalmi azonosulási keretet alkotja.20 A Martin Marcussen által kidolgozott, „fogalmi életciklusnak" (ideational life-cycle) elnevezett koncepció szerint az európaizálódási folyamatnak négy fő mozzanata különböztethető meg.21 1. A traumatikus tapasztalatokat követően és/vagy válságként észlelt helyzetek (critical junctures) során nyitottá válnak az identitáskonstrukciók az érvényességüket megkérdőjelező kihívások és viták számára. A politikai és társadalmi elit a kritikus fordulópontokban gyakran megváltoztatja a fennálló fogalmi kereteket (ideational framework) és határdefiníciókat (boundary definitions), elősegítve a politikai renddel és a nemzetállami identitással összefüggő új elképzelések térhódítását. 2. Kérdéses, hogy milyen visszhangot keltenek, hogyan rezonálnak az elit réteg identitásformáló kísérletei a történetileg beágyazódott és intézményesült értékekkel, szimbólumokkal és mítoszokkal. A nemzetállami identitások megváltoztatására irányuló kísérletek sikere függ azok társadalmi fogadtatásától, ezért érdemes - bár némileg problematikus - megvizsgálni a politikai elit és a közvélemény közötti interakciókat. 3. Elemzést igényel a politikai elit azon törekvése is, hogy válogasson a fennálló, legitim identitáskonstrukciók közül a feltételezett hatalmi érdekeknek megfelelően. 4. Végül érdemes megvizsgálni a külpolitika szocializálásának a folyamatát, amely az új fogalmi keretek és identitáskonstrukciók intézményesülését, kollektívvá válását, belsővé tételét és természetesnek vételét eredményezi. Ezt követően - egy újabb krízishelyzetig - folyamatosan szűkül a legitim identitáskonstrukciók köre. A következőkben a fent vázolt szempontrendszer mentén vizsgálom meg a finn és a svéd európaizálódási folyamatot. Krízishelyzet és fordulópont: a biztonságpolitikai környezet megváltozása Az utóbbi években egyes svéd társadalomkutatók identitásválságról beszélnek Svédország esetében.22 Amíg a francia nemzeti önkép lényeges alkotóeleme a civilizációs küldetéstudat (mission civilisatrice), addig a svédek hagyományosan a világ modernizálására és racionalizálására törekedtek. Az 1990-es évek fordulója óta azonban a jóléti államok számára modellt kínáló Svédország a gazdasági globalizáció és az elöregedő társadalom 42 Külügyi Szemle
