Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - ÉSZAKI RÉGIÓ - Vincze Zsuzsa: Norvégia : Humanitárius nagyhatalom? Stratégiák, képességek és elkötelezettség között
Norvégia: Humanitárius nagyhatalom? Stratégiák, képességek és elkötelezettség között daságpolitikával történő összehangolásában ragadható meg. Gallai Sándor a skandináv jóléti modellek átfogó, intézményesített és univerzális jellegében látja sikerük titkát, vagyis abban, hogy átfogó jóléti szolgáltatásokat biztosítanak a polgárok széles körének, amit az állami intézmények jól szervezett hálózata tesz lehetővé.56 A norvég jóléti állam létrejöttének sajátossága, hogy az első szociális reformok még a svéd kormányzás alatt születtek az ébredező norvég nemzeti mozgalmak ellenében, és heves politikai vitákat váltottak ki, míg a második világháború utáni reformhullám stabil belpolitikai konszenzuson alapult. A megegyezéses alapon felépített rendszer politikai és társadalmi támogatottsága olyan erősnek bizonyult, hogy a jóléti állam válsága idején, az 1970-es és 1980-as években sem érték belső kritikák, szemben a más skandináv modelleket bírálókkal.57 A norvég jóléti állam emellett abban is eltér más skandináv rendszerektől, hogy viszonylag nagyobb társadalmi egyenlőséget teremtett, amely stabilitásával és hosszú fennállásával a norvég identitás részévé tette a jóléti államot és az általa képviselt értékeket. A norvégok többsége büszke országára és Norvégia különböző területeken elért eredményeire, ez a nemzeti büszkeség fontos megerősítése a nemzeti identitásnak, és egyúttal annak elemeire épül. Egy a nemzeti büszkeséget huszonhárom ország adatai alapján felmérő nemzetközi tanulmány a következőképpen definiálta ezt a fogalmat: „A nemzeti büszkeség érzése közel áll a patriotizmus és nacionalizmus érzéseihez. A patriotizmus a haza iránt érzett szeretet, elkötelezett állampolgári hűség, míg a nacionalizmus olyan rajongás és odaadás, mely minden más állam fölé helyezi a hazát. A nemzeti büszkeség együtt él a patriotizmussal, és a nacionalizmus előfeltétele, ám a nacionalizmus túlmutat a nemzeti büszkeségen, és a kettő közé nem tehető egyenlőségjel."58 Norvégia esetében két szempontból is fontos szerepet tölt be a nemzeti büszkeség. Először is, a függetlenségét csupán egy évszázada elnyert nemzet természetes viselkedése a büszke visszatekintés az autonóm lét eredményeire. Másodszor: Norvégiának, mint a külső hatások irányában érzékeny kis országnak, fokozott szüksége van egy önálló arculatra és erős öntudatra, amelyet a nemzeti büszkeség erősít meg. A „nemzeti" hangsúlyozásának igényét jól tükrözi, hogy a szociáldemokrata Norvég Munkáspárt, baloldalisága ellenére is, erős nemzeti jelleggel rendelkezik. Az említett nemzetközi tanulmány a nemzeti büszkeség két kategóriáját különbözteti meg, az általános nemzeti büszkeséget, illetve az egyes területeken elért eredmények feletti nemzeti büszkeséget, mely utóbbi nagyobb jelentőséggel bír jelen tanulmány szempontjából, ugyanis összevethető a nemzeti identitás korábban tárgyalt elemeivel. A tanulmány huszonhárom országa közül a nemzeti büszkeség második típusának összesített eredményei alapján Norvégia a hatodik helyen állt, és néhány részterületen is kitűnt a többi ország közül: kifejezetten büszkék voltak a norvégok az ország demokratikus intézményeinek működésére és államuk nemzetközi politikai befolyására (mindkét esetben a megkérdezettek több mint 70 százaléka mondta magát nagyon büszkének vagy büszkének), és majdnem ugyanilyen nagy elismertség övezi az ország társadalombiztosítási rendszerét. A de2005. ősz-tél 29
