Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - ÉSZAKI RÉGIÓ - Vincze Zsuzsa: Norvégia : Humanitárius nagyhatalom? Stratégiák, képességek és elkötelezettség között
Norvégia: Humanitárius nagyhatalom? Stratégiák, képességek és elkötelezettség között Vincze Zsuzsa A kérdés, hogy egyes országok miért követnek bizonyos külpolitikai irányvonalakat, régóta foglalkoztatja a nemzetközi kapcsolatok elemzőit és a politikusokat egyaránt. Ennek megválaszolása kiszámíthatóbbá teszi ugyanis az adott ország viselkedését, jövőbeli lépéseit. Olyan esetekben, amikor gazdasági vagy stratégiai érdekek fűződnek egy célhoz, a külpolitika mögötti szándék jóval világosabb, mint amikor látszólag altruista magatartásról van szó. A humanitárius segélyezés és az emberi jogok védelme ez utóbbi kategóriába tartozik, így jogosan merül fel a kérdés: mi motiválja az ezeket gyakorló államokat? Vajon itt is stratégiai és gazdasági érdekek állnak a háttérben, vagy valóban egyfajta a felebaráti szeretet és a felelősségtudat munkál? Norvégia idén ünnepli függetlenségének századik évfordulóját, mely egyben száz év független norvég külpolitikát is jelent. Ezen évszázad második felének meghatározó jellemzője az aktív külpolitika, valamint a multilaterális intézmények és az általánosan elfogadott normák - közöttük az emberi jogok - iránti elkötelezettség. Norvégia így ma az emberi jogok egyik legkiemelkedőbb támogatója mind bilaterális mind multilaterális keretek között, és egyike a világ legnagylelkűbb segélyezőinek. Ez irányú elkötelezettsége töretlen volt az elmúlt fél évszázad alatt, és jelenleg is általános támogatást élvez a társadalomban és a politikai elit körein belül. Ha egy ország ilyen mértékben elhivatott egy bizonyos külpolitikai irányvonal mellett, természetesnek tűnik rákérdezni annak miértjére. Eddig azonban nem született olyan tanulmány, mely átfogóan foglalkozott volna ezzel a kérdéssel. Jan Egeland norvég politikus és emberi jogi harcos véleménye szerint pedig nem is ezen kell lennie az ilyen irányú kutatások hangsúlyának.1 Ezen véleménnyel egyet nem értve, jelen tanulmány a fenti miért kibontására és megválaszolására vállalkozik, ami egy sor kérdést rejt magában: miért akkor és olyan formában kezdte el Norvégia támogatni az emberi jogokat, amikor és ahogyan ezt tette? Melyek a norvég humanitárius politika2 legfontosabb jellemzői, és milyen következtetések vonhatóak le ezekből? Milyen összefüggésben áll ez a külpolitikai irányultság Norvégia nemzetközi rendszerben betöltött szerepével és helyével az európai államok között - különös tekintettel az európai integrációra? Ho12 Külügyi Szemle
