Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 1-2. szám - FOLYÓIRATSZEMLE - Jeszenszky Géza: Tanulmányok a szuverén Magyarország külpolitikájáról
Jeszenszky Géza: Tanulmányok a szuverén Magyarország külpolitikájáról geteg jele van annak, hogy volt, és nem csupán a külpolitikai tapasztalatlanság játszott szerepet abban, hogy Magyarországot kockázati tényezőnek tekinthették a térségben. [Az angol változat még erősebben fogalmaz: „egyedül Magyarországot tekintették kockázati tényezőnek a térségben."] Benne volt ebben a kiválasztottság érzete, az a tudat, hogy Magyarország fejlettebb és demokratikusabb, mint a környező országok, és küldetése van a térségben. Ennek volt jele az a próbálkozás, hogy a kisebbségi kérdést Magyarország összekapcsolja némely szomszédos állam területi integritása elismerésének feltételével. Pontosabban a békés jellegű határváltoztatás lebegtetésével."6 Több bekezdést, sőt több könyvfejezetet igényelne elvitathatatlan tényekkel és idézetekkel mutatni be, hogy a fontieknek sem a szándékokhoz, sem a tényleges lépésekhez nincs semmi közük. Talán Dunay sem vethette volna el ennyire a sulykot, ha elolvasta volna hivatkozott írásaim közül a 2000-ben a kétoldalú szerződésekről és 2002- ben az 1990-es évek külpolitikájáról megjelent tanulmányaimat. Egyetlen lábjegyzettel, hivatkozással sem támasztja alá, hogy az Antall-kormány szomszédsági- és nemzetpolitikája mértékadó nyugati politikai tényezők részéről rosszallást váltott volna ki (a rosszul tájékozott, vagy tájékoztatott sajtó más kategória), a szlovák és a román magyarellenes nacionalizmust pedig a magyar kormány nyakába varrni már orvosi eset. Valójában Dunay Horn Gyula és Kovács László egykori politikai vádjait veszi elő a lomtárból, ahogy erről egy 1994. október 24-én az akkori miniszterelnöknek írott, majd a válasz elmaradása miatt nyilvánosságra hozott levelem tanúskodik: „1918 óta első ízben az Antall-kormány érte el, hogy szomszédai többségével kifejezetten jó, baráti viszonyban van. Ausztriával személyes szinteken is elmélyült a korábbi jó kapcsolatrendszer, ahogy azt állampolgáraink tízezrei tapasztalták. Három szomszédos állammal - Ukrajnával, Horvátországgal és Szlovéniával - államközi szerződés is rögzíti a jószomszédi viszonyt és nyújt garanciákat az ott élő magyar lakosságnak. Ha lett volna készség többi szomszédunkban a náluk kisebbségi sorban élő magyarok jogainak biztosítására, velük is rég köthettünk volna tisztességes, az érdekeket kölcsönösen szolgáló jó szerződést. Ezt Ön jól tudja, évtizedes tapasztalatból, s 1990 tavaszán személyesen is megélte a román kormány részéről 1990 januárjában Önnek tett ígéretek visz- szavonását, a marosvásárhelyi véres választ. A külföldi megfigyelők azonban ezekkel a részletekkel nincsenek tisztában, ezért tartottam és tartom rendkívül károsnak azt a propagandát, hogy majd Ön és kormánya fogja rendbe hozni azt, amit az előző kormány elrontott. Én őszintén kívánom, hogy kormányának, a mindenkori magyar kormánynak sikerüljön megvalósítani Szlovákiával, Romániával és Jugoszláviával is a jó államközi viszonyt, a magyar kisebbségek jogainak és jövőjének egyidejű biztosításával. Ezzel lehetne befejezni azt a munkát, azt a regionális külpolitikát, amit 1990-ben Antall József kormánya hirdetett meg és kezdett megvalósítani a visegrádi csoport létrehívásával, az Oroszországgal és Ukrajnával aláírt politikai, gazdasági, kisebbségvédelmi és kulturális szerződésekkel, illetve nyilatkozatokkal, a Horvátországgal és Szlovéniával kötött állam2005. tavasz-nyár 2 79
